Sipos. Mit érek vele? Látod, mit tettél? Eridj mellőlem, ne lehelj rám,
forró vagy, eridj innen.
Irma. Neked vagyok forró. Tönkretettem magamat miattad ilyen fiatalon.
Vedd el az életemet. Ne menj vissza hozzá.
Sipos. Mit akarsz tőlem? Ki vagy te, hogy így belenyulkálsz az életembe?
Irma. Szerelmes vagyok beléd.
Sipos. Ez nem szerelem. Érzéki gyerek vagy! Megkívántál engem, mert
bajuszom van és mély hangom van. De őrült vagy, szemérmetlen vagy. Rossz
véged lesz. A te utad egy nagyon csúnya házba vezet.
Irma. Ne mondd annyiszor, mert odamegyek.
Sipos. Ha odamégy, odavaló vagy.
Irma _lázasan_. A tied vagyok. Ne mondd, hogy nem tetszem neked. Most
már szabad vagy, te nagy ember. Te tornyosulsz a többi fölött. Vegyél be
abba a szomorú életedbe. Meglátod, kivirágzol, mint a rózsa.
Sipos. Te csábítasz engem? Te kis piszkos.
Irma _lelkesen, nagy hévvel_. Tiszta vagyok mint az angyal, folyton
fürdök, mindig neked, mindig mosakszok, mindig neked! Nézz meg, milyen
tiszta vagyok! Olyan tiszta vagyok mint a lelkem!
Sipos. Hallgass… te bolond.
Irma. Virág vagyok a tengeren!
Sipos. Hát még mi vagy?
Irma. Kőszálon termett sajgó liliom.
Sipos. Na hát akkor ereszd el a karomat. Vedd el a fejedet. Te romlott.
Irma. Ne mondd ezt. Vigyél be a táncba. Szeretlek te mártir, mert
megcsaltak és ki is nevettek! Én nem is ezért szeretlek! Tudod mért
szeretlek! Mert senki se szeret, csak én. _A mellére borul._
Sipos _keserűen maga elé_. Szép lakodalom. Itt állok, szerelmeskedem a
cseléddel.
Irma _egyre lelkesebben_. Én tündércseléd vagyok! Látod, szegény
Hamupipőke voltam, mégis eljöttem a bálodba, ahol a királyok táncolnak…
itt marad az üvegcipőm, amit a tündértől kaptam, mezítláb megyek haza…
de megtetszettem neked… majd jössz utánam a cipővel… keresel majd az
egész világon, amíg megtalálsz és szerelmesen borulsz rám, te Lajos
király, reámborulsz, te Sipos király, te drága Lajos király, mért nem
halok meg mostan mindjárt itt, a te erős kebleden?!
_Az ajtó mögött pillanatnyi szünet, aztán nagy robajjal megszólal a bús
csárdás._