_A cigányok bemennek a jobb ajtón az ebédlőbe, ahol diadalordítás
fogadja őket. Az ajtó becsukódik. Rövid idővel ezután már meg is szólal
benn a zene és fojtottan hallatszik, végig._
_A jobb ajtó nyílik, Sipos jön._
Sipos _nekimegy Irmának_. Most mit csináljak veled? Agyonvágjalak?
Irma _ünnepélyesen, hangosan, elnyomott zokogással a hangjában_. Engem
nem lehet bántani, mert én most fölemelkedek.
Sipos. Hova?
Irma. Az égbe. Én már búcsúzok tőletek. Isten veled egyetlen szerelem.
Sipos. Mit tettél! Mit tettél!!!
Irma. Holnap reggel meghalok. De nem hagylak megcsalni. Nem félek. Én a
halál menyasszonya vagyok és reggel lesz az esküvőm. A supniban van egy
nagy szög, arra akasztom magamat. Én meg akarok halni.
Sipos. Majd akkor halsz meg, amikor én megöllek. Most előbb beszélj,
tudni akarok mindent.
Irma. Nem beszélek.
Sipos. Összetörlek. Mindent mondj el, amit tudsz.
Irma. Nincs több!
Sipos. Agyonváglak!
_Adél jön jobbról._
Adél. Mi történik itt?
Irma. A Sipos úr, agyonvág.
Adél. Nem fog agyonvágni.
Sipos. Én… még téged is!
Adél. Engem legkevésbbé. Engem nem lehet. Mit csinálsz te ostoba?
Sipos. Ezt agyonverem… és pakolok és megyek.
Adél _mindvégig erélyesen, felindultságát leküzdve, harsány
határozottsággal_. Nem nyulsz hozzá. Pakolni pakolsz, ha akarsz. De
előbb mást csinálsz. Majd én mondom meg, hogy mit.