Viola. Ez a gyönyörű kis gyerek a magáé?
Irma. Már hogy volna az enyém, mikor a házmesteréké. Hogy lehet nekem
gyerekem? Én még csak tizenkilenc éves vagyok.
Viola. De cseléd.
Irma. Hát aztán.
Viola. Cselédnek már tizenhat éves korában van gyereke.
Irma. Énnekem nem volt.
Viola. Hány éves ez?
Irma. Nem tudom, de el van maradva. Pedig sört is kap. Úgy-e, Lilike?
Viola. Ilyen szép neve van?
Irma. Bizony. Én adtam neki. Nem is János, mint a kocsis. Viola
kisasszonynak is szép neve van.
Viola. Én nem szeretem. Egyszerűbb nevet szerettem volna. Sári, Zsuzsi,
Erzsi, Anna.
Irma. Viola is egyszerű. Az embernek mindjárt egy szag jut eszébe. De
olyan jószagú. Mint Rózsa, Ibolya.
Viola. Azt nem szeretem. Kegyed, úgyebár, Ilona?
Irma. Nem kérem. Irma.
Viola. Irma. Annak nincs szaga.
Irma. Nincs.
Viola. De azért nem szép.
Irma. Nem szép, de jó.
Viola. Férfiban Sipos Lajos sem szép név.
Irma. Lajos nem szép.
Viola. Pál se szép.
Irma. Az én kedvenc ideálomnak van szép neve.
Viola. Ki az?
Irma. Aki azokat a gyönyörű tragédiákat írja a Nemzetibe. A vezetékneve
nagyon közönséges. Sepszkir. De a keresztneve, az aranyos.
Viola. Hogy hívják?
Irma. Ciklus. – Nem kedves?
Viola. De kedves. Maga sokat jár a Nemzetibe?
Irma. Fájdalom, keveset. De azt a karzatra.
Viola. Az magas.
Irma. Ó, roppant magas.
Viola. És vannak, akik még magasabbról nézik?
Irma. Ó, sokan. Az angyalok a plafónról. _Odamegy Violához,
meghatottan._ Viola kisasszony a Császár úr karján volt a templomban?
Viola. Igen.
Irma. Én ott voltam a mult héten, mikor a Sipos úr meg az Adél nagysád
megkérték egymás kezét. A Sipos úr már akkor meg akarta verni az Adél
nagysádot. _Könnyeit törli._
Viola. Annyira sajnálja az Adél nagysádot?
Irma. Nem kérem. Én a Sipos urat sajnálom.
Viola. Miért?
Irma. Hát nem tetszik tudni, hogy én szerelmes vagyok a Sipos úrba? Az
egész város tudja. Azért iszok, bánatomban.
Viola. Kegyed iszik?
Irma. Már három pohár pálinkát megittam. Én azt hiszem, már részeg
vagyok. A Viola kisasszony papája is részeg már.
Viola. Az én papám minden esküvőn részeg. Máskor alig iszik. De ilyenkor
mindig eszibe jut boldogult szegény mama, és ő bánatában sokat iszik és
olyankor mindig sír.
Irma. Ma még nem sírt.
Viola. Majd fog, ne féljen. Kegyed sokat sír?
Irma. Aránylag keveset. Máma akkor kezdtem sírni, mikor megláttam a
Viola kisasszonyt a Császár úr karján. Viola kisasszony a Császár úrba
szerelmes?
Viola. Ó igen, nagyon gyakran.
Irma. Nem mindig?
Viola. Nem. Főleg csak akkor, ha látom. Császár úr nagyon előnyös.
Irma. Ó igen, nagyon előnyös.
Viola. És főleg, tudja, kifogástalan. Ez ma ritkaság. Sipos nem olyan
kifogástalan.
Irma. Nem, kérem. Ő kifogásos.
Viola. De puritán.
Irma. Milyen kérem?
Viola. Puritán.
Irma. Hogyne. Ó, hogyne.
Viola. Tudja isten, én azt hiszem róla, hogy perverz.
Irma. Ó, igen. _Elragadtatva_. Én inkább pilótának nevezem.
Viola. Nem értem, hogy lehet őt szeretni.
Irma. Én ezen nem gondolkoztam kérem. Én most csak arra gondolok, hogy
ma megnősült kérem. Tudja isten, mi lesz velem.
Viola. Kegyed árva?
Irma. Igen kérem. Törvénytelen.
Viola. Kegyednek fáj a szive?
Irma. Úgy fáj kérem, mintha egy rossz fogam volna itt a bal mejjemben.
Úgy sajog. A templomban majdnem elájultam. De most már nyugodtabb
vagyok, kérem, mert már tudom, mi lesz itten máma.
Viola. Mi lesz itten máma?
Irma. Itten nagy botrány lesz máma, kérem. Én fogom csinálni.
Viola. Botrányt?
Irma. Igen kérem. Még megiszok egy pohár pálinkát, attul jól elszédülök
és akkor felfordítom a világot.
Viola. Ne mondja. Annyira fáj?