_Adél házának tornáca és kis kertes udvara. Az udvar hátterében
lakodalmi asztal körül ülnek a vendégek. Balról hátul ajtó a konyhába.
Jobbról elől ajtó a házba. A tornácon pohárszék. Egy kis söröshordó. A
földön, a korlát mellett sorban rengeteg palack, fazekakba és
vájdligonkba behűtött borok, szódavizek, néhány görögdinnye. Elől
jobbról a tornácon pirossal terített asztal a cselédség számára. Nyár.
Alkonyat._
_Mikor a függöny felgördül, már végefelé jár az ebéd, amely dél óta
tart. Jókedv, csöndes nevetgélés, beszélgetés._
_Az asztal körül ülnek: Sipos, vőlegénynek öltözve, Adél menyasszonyi
ruhában, Császár, Viola, Stetner és a többi vendégek, férfiak, nők
vegyesen. Egy pap és egy hajóskapitány is van köztük. Kati, a
házmesterné az asztalról szedeget edényt és ki-bejár a konyhából az
asztalhoz és vissza. Házmester elől a tornácon a behűtött italok közt
rakosgat. Irma a pohárszéknél áll és dolgozik rengeteg edény közt. Ő a
pohárszék és a konyha közt járkál. Lilike huszárnak öltözve ül a
tornácasztalnál. Előtte korsó sör. Irma néha Lilikéhez is odamegy a
továbbiak alatt._
Adél anyja _díszes ruhába öltözött jobbmódú falusi polgárasszony, épp
előre jött a lakodalmas asztaltól a tornácra_. Feketekávét kérnek!
Feketekávét kérnek!
Irma. Már kétszer főztünk újra.
Anya. Van elég kávé?
Irma. Nem tudom.
Kati _épp arra jön az udvar felől_.
Anya. Mondja, van elég pörkölt kávéjuk?
Kati _bekiált a konyhába_. Szakácsné, van elég kávé?
Szakácsné _megjelenik a konyhaajtó küszöbén_. Még egyszerre van.
Házmester. Hát mink mikor ebédelünk? Háromnegyed hat, kezitcsókolom, még
nem jutottunk hozzá, hogy egy falatot együnk.
Szakácsné. Pedig milyen kacsa vót!
Irma. Láttam, amikor élt. Fekete kacsa volt.
Szakácsné. Mi az? Maga azt hiszi, egy kacsa volt?
Irma. Egy gyönyörű fekete kacsa volt. Olyan volt, mint a fekete hattyú.
Szakácsné. Hat egész kacsa volt!
Anya. A kisfiúra vigyáz valaki?
Irma. Én vigyázok a Lilikére.
Anya. Csak nem adnak neki sört?
Irma. Az apja ad neki sört. Hogy kértem, úgy-e, hogy ne adjon. Tetszik
most hallani?
Házmester. Egy korsóval nem árt.
Irma. Dehogy nem árt.
Szakácsné _a küszöbről_. Kati, hová tette a kávédarálót? _Visszaugrik a
konyhába._
Kati. Maga darált vele az előbb!
Szakácsné _a konyha belsejéből, ordítva_. Jó, már megvan!
_Sipos jön előre az asztaltól._
Sipos. Drága anyósom, maga mindig a konyha körül van, ez nem járja.
Menjen a vendégekhez. Itt van Gál kapitány a Magyar Folyamtól,
foglalkozzék egy kicsit vele. _Irmához_. Mi van a feketével, miért nincs
fekete?
Irma Megint velem tetszik mérgeskedni, nem én vagyok a szakácsné, mit
tudom én, mért nincs fekete. _Csomó edénnyel siet a konyhába._ Dolgozok
mint egy kutya.
Sipos. Na bőgj mindjárt! _Utánamegy a konyhaajtóig, oda beszél._ Mi van
a feketével!
Anya. Főzik már, ne legyen ideges.
Szakácsné _hangja a konyhából_. Főzzük! Főzzük!
Sipos _előrejön a borokhoz_. Hány üveg bort hoztak fel?
Házmester. Nem tudom, kérem.
Sipos. Mi az? Nem tudja, hogy hány üveg bort hozott fel a pincéből?
Házmester. Hát kérem, negyvenhatig olvastam, de aztán úgy kiabáltak
folyton, hogy bort, bort, csak hordtam kérem, mint a tüzifát, kosárban.
Sipos. Ez itt melyik?
Házmester. Most már össze is keveredett. Ez itt csopaki. Ez meg olasz
rizling.
Sipos. Hát csak úgy vigye, hogy előbb a csopaki fogyjon el, mert az
zavaros. Azt megismeri, ha átnéz az üvegen. A plébános úrnak és a
kapitány úrnak rizlinget. A többinek mindnek zavarosat.
_Irma arra megy._
Házmester. Nagyobb baj van, kérem, szóda nincs. Ez a tíz üveg az egész.
Sipos _Irma felé_. Azt én tudtam! Ez az egy dolog volt rádbízva, te
prücsök, tudtam, hogy nem lesz szóda!
Irma. Mit csináljak, ha mind megitták!
Sipos. Hát arra való, te majom, hogy megigyák. Hány üveget hozattál?
Irma. Harminc üveg volt.
Sipos. Nahát ez hallatlan. Te az én lakodalmamra harminc üveg szódát
hozatsz? Hatvanat kellett volna!
Irma. De csak harminc volt kék üvegbe.
Sipos. Hát aztán!
Irma. Az az én kedvenc, imádott színem.
Sipos. Mit szól hozzá? Az az ő színe! _Házmesterhez_. Küldjön át a
kocsmába azonnal, ami szódájuk van, hozzák rögtön át.
Irma. Én vagyok a legszomorúbb vendég a Sipos úr lakodalmán.
Sipos. Te nem vagy itt vendég, te itt cseléd vagy. Mért truccolsz?
Irma. A gratulánál mindenkinek adott csókot, csak nekem nem. Pedig én
szerelmes vagyok a Sipos úrba, nagyon jól tetszik tudni.
Sipos. Hát gyere ide, te rongyos. Kapsz egyet.
Irma. Most már nem kell. Megvárom, amíg részeg lesz, akkor kapok kettőt.
_Elsiet a konyhába._
Házmester _a konyha felé ordít_. A Julcsa menjen át a Morbitzerhez
szódáért!
Sipos. Ne ordítson! Egy pápai kamarás ül az asztalnál és itt ordítanak,
mint a sakálok. Menjen oda és ott mondja meg!
Julcsa _megjelenik a konyhaajtó küszöbén_. Megyek már! _Kiszalad az
udvarra és jobbra eltűnik._
Sipos. Olyan ez, mint a bolondok háza. Minek ez a kapkodás? Nyugalom és
rendszer. Egy, kettő, szóda, bor, kávé. Egy, kettő, kacsa, liba, rétes,
dinnye. De nem össze vissza mindent. A cigányokkal mi van?
Házmester. Még nem jöttek.
Sipos. Mikorra rendelte őket?
Házmester. Hat órára. Pedig most van hat óra.
Sipos. Micsoda pontatlanság.
_Az udvaron mozgolódás, lárma._
Házmester. Talán most jönnek!
Sipos _az udvar felé_. Mi az?
Stetner. Megjöttek a cigányok!
_Újból mozgolódás és lárma._
Sipos _hátrasiet_. Nem a cigányok! Ezek a fényképészek!
_Közvetlenül a tornácnál, az udvaron jobbról megjelenik a két
fényképész, eszközökkel._
Fényképész. Van szerencsém jónapot kívánni. Itt van a fényképész az ő
amerikai gépével és igaz magyar jókívánságaival. Nevem Stiaszni. Fogadja
ifjú férjuram legbensőbb szerencsekívánataimat.
Sipos. Köszönöm, gyerünk, gyerünk, kevesebb beszéd, több felvétel.
Irma _a korláton át kiszól az udvarra_. Sipos úr kérem!
Sipos. Ne zavarj most. Mit akarsz?
Irma. Én nem hagyom magamat levenni.
Sipos. Ne félj, nem is voltál tervbe véve.
Irma. Hát azért mondom.
Házmester. Ha a Julcsa hozza a szódát, ide tegyék a jégre.
Irma. Mondja ezt a Julcsának.
Házmester. Maga a szódaigazgató.
Szakácsné _a konyhaküszöbön_. Kati, kérje el a nagyságától a kulcsot,
elfogyott a kockacukor!
Kati. Most nem lehet, most fényképezés lesz. _Házmesterrel együtt beáll
a csoportba._
Házmester. Ne zavarja a csoportot. Hagyja most a cukrot!
_Közben a fényképészek felálltak a jobbszélen._
Sipos. Csöndet kérek! Most maradjatok egy kicsit nyugton, le lesz
fényképezve az egész társaság. Népség, cselédség, ide a háttérbe.
Házmesterék! Szakácsné!
_Házmesterék a konyhaajtó előtt állnak, boldogan._
Sipos. Irma!
Irma. Nem megyek!
Sipos. Ha nem jösz, maradsz!
Házmester _ordítva_. Állj! Állj!
Sipos. Mit ordít? Mit ordít?
Házmester _az udvar tulsó végébe mutat_. Ott jön a Julcsa, hozza a
szódát, még majd beleszalad a csoportképbe! Állj!
Sipos _Julcsa felé_. Maradj ott a szódával! Ne mozdulj!
Fényképész. Most kérem, szíveskedjék mindenki nyugton maradni és tessék
mindenki énrám nézni. Ne tessék megijedni, magnéziummal lesz dolgozva,
mert már nem elég erős a napfény. Vigyázat. _Nagy csönd._ Egy!… Kettő!…
Szakácsné _a konyhaküszöbön, beleordítva a csöndbe_. Kati, kérje már a
kulcsot, nincs kockacukor!
Mind. Pszt!
Sipos. Csönd! Ne mozduljon! Álljon meg ott, ahol van.
Fényképész. Tehát újra kezdem az olvasást. Nyugalom és rám nézni
mindenki! _Nagy csönd._ Egy, kettő, három. _Nagy csönd és várakozás._
_Óriási magnéziumlobbanás._
_Általános fellélegzés, beszélgetés, nevetgélés._
Lilike _hangosan kezd sírni_.
Irma _odaszalad hozzá, megtapogatja_. Gyere gyorsan Lilike!
Sipos. Mi az, mi történt?