Adél. Pihenj egy kicsit fiam. Egy csöpp vér sincs az arcodban. Most már
egészen sápadt vagy. Ne mereszd rám a szemed, nem félek tőled. Ne
komédiázz velem. Miután úgyis az lesz a vége, hogy elveszel, ezt sokkal
szebbre csinálhattad volna. De mert egy nyomorult fáradt ember vagy, hát
ilyen piszkosan kéred meg a kezemet. Piszkosan, és úgy, hogy én
kényszerítelek rá.
Sipos. Te engem sose szerettél.
Adél. Az nem igaz. Egyszer egy hétig szerettelek.
Sipos. Az első héten.
Adél. Neeem. Akkor igazán nem. Egyszer volt egy hét. Vagy két hét. Ti
ezt sose tudjátok. Mikor tüdőgyulladásod volt és én azt hittem, hogy
meghalsz. A nagy láztól nem maradt meg az étel a gyomrodban és azt
mondtad, hogy most meg foglak utálni, mert utálatos vagy. Azon az egy
héten szerettelek. Aztán sok éjszaka, mikor te azt hitted, hogy a
mennyországba repültem, úgy gyűlöltelek, hogy reggelig sírtam.
Sipos. A gróf úr után.
Adél. Bizony, az után.
Sipos. És most se szeretsz.
Adél. Nem.
Sipos. És vegyelek feleségül.
Adél. Igen.
Sipos. Mért éppen én?
Adél. Mert én úgy határoztam, hogy te fogsz feleségül venni.
Sipos. És ha én se szeretlek? És ha én is csak, éppúgy mint te,
megszokásból vagyok veled, fáradtságból és öregségből, és ha én éppen
úgy gyűlöllek, mint te engem?
Adél. Akkor is te fogsz feleségül venni.
Sipos _ordítva_. Mért?
Adél. Ne ordíts. Mert én akarom. Nem vagyok elragadtatva tőled, ne félj,
nem azért. Te vagy az utolsó ember ezen a világon.
Sipos. Te. Hát most hallgass jól ide. Most nézz jól rám, hogy ilyen
sápadt vagyok-e, vagy olyan sápadt. Édes fiam, most megtörténik a
kijelentés. Nyugodtan és hidegen. Nem veszlek el. Ha akarod, marad
minden a régiben. Ha nem, szedem a sátorfámat és megyek. Értetted? Majd
én megmutatom neked, hogy én is ember vagyok. És most ebből az egészből
elég volt. És ha egy szót mersz most szólni, összetörlek. Összetörlek.
Na. Most hallottad. _Leül, meggyujtja elaludt szivarját._ Mondtam, hogy
téged még nagy meglepetés érhet. Hát most hallottad.
_Szünet. Adél lassan sétál._
_Az ajtó nyílik, Irma csöndesen bejön, fogja a mosdó mellett álló
vödröt, némán kiviszi, miközben aggódva figyel._
_Szünet._
Sipos. Most te vagy sápadt, fiam.
_Szünet._
Adél _megáll_. Nincs értelme, hogy így belelovaljuk magunkat a
gyűlölködésbe. Tényleg, ülj egy kicsit és pihentesd ki az agyadat.
Sipos. Csak ne vedd ezt ilyen könnyedén. Csak most ne ravaszkodjál. Te
most nagyon meg vagy ijedve, mert sok eszed van és tudod, hogy
túlfeszítetted a dolgot és most elszakadt az egész. Most már nem is
tudsz úgy komédiázni, mint az előbb.
Adél. Nem törődöm semmivel. Komédia vagy nem komédia. Mit bánom én.
Sipos. Látod fiam. Ilyen szép puhán kell beszélni. És nagyon jó is, hogy
ez az egész ilyen csunyán felfakadt, mert most legalább vége. Fájni fog
neked is, – ne félj: nekem is, de most legalább szétmegyünk. Aztán
valahogy összefoldozzuk a rongyos életünket. Külön én is, meg külön te
is.
_Szünet._
Adél. Hát Lajos. Én megmondok most neked valamit. De te vagy az oka,
hogy megmondom. Én nem akartam belehasogatni a szívedbe. Te vagy az oka.
Én mondok neked valamit. Én szerelmes vagyok ebbe a Császár Pálba.
Sipos _ijedten_. Azt én tudom!
Adél. Hála istennek. Legalább látod, hogy eddig gyöngéd voltam és most
becsületes vagyok.
Sipos. Az nem igaz.
Adél. Micsoda?
Sipos. Hogy becsületes vagy. Ha becsületes lettél volna, ezt az első
napon bevallottad volna nekem.
Adél. Micsoda első napon? Hol van itt első nap? Melyik az első nap?
Napok vannak és én szerelmes vagyok és mindennap első nap, és minden nap
utolsó nap, mert nem tudom, mikor kezdődött és nem tudom, mért nem akar
végződni.
Sipos. A szeretője vagy.
Adél. Pfuj de nyomorult vagy.
Sipos. A szeretője vagy?
Adél. Pfuj de ostoba vagy. Pfuj de gyáva vagy. Hogy tudnálak most
gyűlölni, ha szeretnélek. Hát ezt kell erre mondani? Hát lehetek a
szeretője? Hát ez az egész, ami most itt történt, hát ez történt volna,
ha a szeretője volnék? Hát ideállnék elibéd és megmondanám neked, hogy
szeretem? Hiszen magamnak se merem megmondani… Lajos… Lajos… segíts
rajtam… segíts az én vén buta fejemen… segíts az én öreg szívemen…
segíts rajtam! Szerelmes vagyok egy fiatal emberbe! Tudod mit jelent ez?
Az istenért… ne hagyd, hogy elhagyjalak és utánaszaladjak és
megalázkodjam… és én pénzeljem és ő megverjen… és én kezet csókoljak
neki érte… Lajos… te okos ember vagy… én harminchat éves vagyok és ő
huszonhárom… nem látod, hogy mi lesz ebből? Nem ismersz engem? Még most
se érted, mért ordítottam fel hozzád a nyomorúságból, hogy vegyél el,
vigyél el, védj meg!
Sipos _a homlokát törli_. Itt csak egy kérdés van.