Irma. Mért nagy hiba?
Sipos _italt tölt_. Mert most át kell kapcsolnom a gyomromat felsálra és
krumplira. Mikor azt mondtad, hogy bornyú lesz spenóttal, akkor a gyomor
berendezkedett… _Iszik_… bornyúra és spenótra. Azaz: megkezdte azon
vegyműködést, ami a bornyúhoz és spenóthoz kell. Most aztán hirtelen
meglepetés éri, bornyúra készült és marhát kap, most másféle savakat
kell produkálni, olyanokat, amik a marhához valók. _Eszik egy falatot._
Tanulj tinó, ökör lesz belőled.
Irma. Milyen nagy tudása van. Csodaszép esze van.
Sipos. Ne hizelegj mindig. _Eszik_.
_Szünet_.
Irma _minden ok nélkül_. Édes szép pilóta.
Sipos. Ki a pilóta?
Irma. Sipos úr.
Sipos. Én bútorasztalos vagyok.
Irma. Nekem pilóta. Mindenki pilóta, aki ideális.
Sipos. Én ideális vagyok?
Irma. Az én lelkemnek ideális. Ideál pilóta, a felhőkből száll alá a
virágos mezőre, hogy eljöjjön a menyasszonyáért.
Sipos. Micsoda badarságokat beszélsz te össze?
Irma. Most minden éjjel azt álmodom, hogy pilóta volt a vőlegényem és
felrepült a felhőkbe és leesett a tengerbe. És minden álomban Sipos
úrhoz hasonlít a pilóta.
Sipos. És beleesik a tengerbe.
Irma. Bele.
Sipos. Köszönöm. És te mit csinálsz?
Irma. Én fel-alá bolyongok a tengerparton, fehér lepelben, ki van bontva
a hajam és kinyujtom karjaimat a tenger felé és a viharban eszelősen
énekelek. Olyan szép.
Sipos. Mikor eszelősen énekelsz?
Irma. Nem. Hanem az egész. Oly szép fájdalom és oly ideális. És a Sipos
úr mindig benne van.
Sipos. A tengerben.
Irma. Az édes álomban.
Sipos. Neked jó huszonötöt kéne verni a fenekedre, édes fiam. Te nagyon
kezdesz mozgolódni. Ha apád volnék, leszoktatnálak az ábrándozásról.
Irma. Ó, bár apám lehetne Sipos úr.
Sipos. Még csak az kéne.
Irma. Oly szép lehet a gyermeki szerelem.
Sipos. Na most már aztán elég volt. Nem szégyeled magad? Folyton
hizelegsz.
Irma. Nem szégyelem magam, Sipos úr, büszke vagyok rá, hogy a Sipos
úrnak hizeleghetek. _Veszi a tányért és kiviszi. Az ajtót nyitvahagyja._
Sipos. Ajtó!
Irma _ijedten_. Igen. Ajtó. _Becsukja_.
Sipos _szódát, bort tölt, ujságot olvas_.
Irma _belép a tésztával_. Lekváros derelye dióval és cukorral.
_Leteszi_.
Sipos. Biztos?
Irma. Biztos. A többiek prézlivel kapták, Sipos úr dióval kapta.
Sipos _eszik_. Egész Pesten azt mesélik, hogy hajnalban meztelenül
táncolsz az udvarban.
Irma. Jézusmária, hát már ezt mondják?
Sipos. Máma dolgom volt a városházán, ott mesélték a polgármesterek. A
képviselőházban is mondták a képviselők. És a minisztérium is tele volt
vele.
Irma. A minisztérium?
Sipos. Mind, az összes miniszterek.
Irma. Sipos úr, tréfálni tetszik, de én tudom, ez honnan jön. A Szász úr
terjeszti bosszúból, pedig én csak titokban belefürödtem a hordóba,
senkise látott.
Sipos. Hát a macskát ki adoptálta?
Irma. Mi az: adoptálta?
Sipos. Gyermekének fogadta. Dajkálod a macskát, röhög rajtad az egész
szomszédság.
Irma. Ezt is mesélik?
Sipos. Egész Pesten.
Irma. Szász úr terjeszti. Szász úr meg akart csókolni.
Sipos. Mért nem ütötted pofon?
Irma. Én kérem? Egy albérlő urat?
Sipos. Ne add a szentet, te haszontalan. Mindenkire pislogsz. Majd
beszélek Adél nagysáddal, kiteszünk falura.
Irma. Én nem pislogok senkire.
Sipos. Énrám is pislogsz. De tőlem kaphatsz egyet.
Irma. Az más. Igenis, Sipos úrra pislogok.
Sipos. Még be is vallod, te szemtelen.
Irma. Mért tetszik nekem ezt mondani?
Sipos. A szemembe mondod, hogy énrám pislogsz?
Irma. Az más. Az fájdalom és ideál.
Sipos. A fenét. Micsoda?
Irma. Fájdalom és szerelmi ideál.