_Szünet. Irma áll, fájdalmas mosollyal. Aztán megint megszólal._
Irma. Kezitcsókolom.
Sipos _felbámul rá_. Mér csókolod a kezemet?
Irma. Tiszteletből.
Sipos. Hát akkor vidd a tányért tiszteletből, és hozd a húst,
tiszteletből. _Az ujság után nyul._
Irma _veszi a tányért_. Bornyuvesés van, spenóttal.
Sipos. Kérdeztem?
Irma. Nem. Csak mert a többiek combot kapnak. Csak a Sipos úr kap
vesést. _Megy ki._
Sipos _hátra se nézve_. Ajtó!
Irma. Még nyitva se hagytam!
Sipos. De fogod!
Irma. Ó, nem. _Kinyitja az ajtót, a küszöbről csókot int, elfelejti
becsukni, elsiet._
Sipos. Ajtó!!!