hova való s ez azt felelte: _gazdag vagyok_. Ez véleményem szerint
nagyon jó felelet volt.]
[Footnote 122: Montaigue II. könyv. 1. fej.]
[Footnote 123: Két nagyvilági nő, hogy az a szine legyen, hogy sokat
mulatnak, törvénynyé teszi magára nézve, hogy sohase fekszik le reggeli
öt óra előtt. Cselédségük a tél szigorúságában az utczákon rájuk várva
tölti éjszakáját, alig bírva megóvni magukat a megfagyástól. Egy este,
vagy jobban mondva egy reggel belép az ember abba a helyiségbe, a hol az
a két oly sokat mulató nő számlálás nélkül pergeti az órákat: teljesen
egyedül találja őket, – mindegyik alszik karosszékében.]
[Footnote 124: Mulierem fortem quis inveniet? Procul, et de ultimis
finibus pretium ejus. Prov. XXXI. 10.]
[Footnote 125: Megjegyeztem már, hogy a kötekedésből és kaczérkodásból
való visszautasítás megvan csaknem minden nőben, még az állatok között
is és még akkor is, a mikor leginkább hajlandók megadni magukat. Nem
figyelte meg soha a magatartásukat az, a ki ezt tagadja.]
[Footnote 126: Előfordulhat az életkor és az erő oly aránytalansága,
hogy tényleges erőszakról is lehet szó; de itt a nemek egymáshoz való
viszonyát a természet rendje szerint tárgyaljuk s ezért mindkét nemet
abban a közös állapotban tárgyalom, a mely ennek a viszonynak alapjául
szolgál.]
[Footnote 127: XXII. fejezet, 23–27. vers.]
[Footnote 128: E nélkül a faj szükségszerűen kiveszne, mert hogy
fenmaradhasson, ehhez mindent összevéve kell, hogy minden nő átlag négy
gyermeket szüljön, mert a született gyermekeknek körülbelül a fele
meghal, mielőtt gyermekeket nemzhetne és kell, hogy kettő megmaradjon, a
kikből apa és anya lesz. Vajjon megadják-e a városok ezt a népesedést?]
[Footnote 129: A nők félénksége szintén természeti ösztön azzal a kettős
veszedelemmel szemben, melynek terhességük alatt ki vannak téve.]
[Footnote 130: A gyermek akkor lesz tolakodó, ha jól jár vele, de
sohasem kéri ugyanazt a dolgot kétszer, ha az első válasz mindig
visszavonhatatlan.]
[Footnote 131: Az olyan nők, a kiknek elég fehér a bőrük arra, hogy
ellehessenek csipke nélkül, sok bosszúságot szereznének a többieknek, ha
nem viselnének csipkét. Csaknem mindig a csunya nők csinálják a divatot
s a szépek elég ostobák arra, hogy ennek alávessék magukat.]
[Footnote 132: Ha mindenütt, a hova azt írtam, hogy _nem tudom_, a kis
leány máskép felel, nem kell megnyugodni feleletében és meg kell azt
vele gondosan magyaráztatni.]
[Footnote 133: A kis lány azért mondja ezt, mert hallotta, de meg kell
állapítani, van-e valami helyes fogalma a halálról, mert az a gondolat
nem olyan egyszerű és nem is olyan érthető a gyermek számára, mínt az
ember gondolná. Az _Ábel_ című kis költeményből (Gessner műve), láthatni
annak példáját, hogy mikép lehet a gyermeket erre a gondolatra
rávezetni. Ez a bájos költemény pompás egyszerüséget lehel, a melyet nem
lehet eléggé elsajátítani, hogy a gyermekekkel társaloghassunk.]
[Footnote 134: Az örökkévalóság eszméjét az ész nem engedi az emberi
nemzedékekre alkalmazni. Egy valóban végrehajtott számbeli egymásra
következés összeférhetetlen ezzel a gondolattal.]
[Footnote 135: Tasso, Gierusaleme liberata, IV., 87. Az olasz vers
értelme ez:
A nő sok művészetet tud, hogy szerelmi hálójába új imádó bonyolódjék; de
nem marad mindenkivel váltig ugyanaz, minduntalan változtatja
mozdulatait és pillantását.]
[Footnote 136: Tudom, hogy azok a nők, a kik egy bizonyos pontra nézve
nyiltan állást foglaltak, nagyra vannak ezzel a nyiltságukkal és
esküdöznek, hogy ezt leszámítva, nincs az a tiszteletreméltó
tulajdonság, a mely ne volna feltalálható bennük, de tudom azt is, hogy
erről sohasem győztek meg senkit, csak az együgyűeket. Ha el van
távolítva nemük legnagyobb féke, mi marad meg bennük, a mi visszatartja
őket? És milyen tiszteletnek tulajdonítanak értéket, ha lemondtak arról,
a mely megilleti őket? Ha egyszer szabadjára eresztették
szenvedélyeiket, nincs többé érdekük benne, hogy ellenálljanak nekik:
_Nec fœmina amissa pudicitia alia abnuerit._ (Tacitus, Annales IV., 3.)
Ismerte-e valaha író jobban az emberi szívet mindkét nemben, mint a ki
ezt írta?]
[Footnote 137: Ovidius, Amores III. könyv, 4. elégia.]
[Footnote 138: Brantôme mondja, hogy I. Ferencz franczia király idejében
egy fiatal leány, a kinek fecsegő szerelmese volt, tökéletes és
szakadatlan hallgatást parancsolt neki, a melyet ez két egész napig oly
híven megtartott, hogy azt hitték róla, valami betegségtől megnémult.
Egy nap nagy társaságban a szerelmese, a kiről – ebben az időben még
titokban folyt a szerelem – nem tudták, hogy az, azzal dicsekedett, hogy
azonnal meg tudja gyógyítani és meg is telte azzal az egy szóval:
_szóljon_. Nincs-e valami nagy és hősies dolog ebben a szerelemben? Mit
tehetett volna ennél többet Pythagoras filozófiája minden
nagyszerűségével? Melyik nő számíthatna manapság csak egy napig is ilyen
hallgatásra, még ha teljes áron kellene is megfizetnie, a melyet csak
tulajdoníthat neki.]
[Footnote 139: Horatius I. könyv. 6. old.]
[Footnote 140: Fénelon műve.]
[Footnote 141: Martialis XI. 20.]
[Footnote 142: Qui multum non tempus in usus suos confert… nec optat
crastinum nec timet. Quantaculumque itaque abunde sufficiet, et ideo
quandocumque ultimus dies venerit, non cunctabitur sapiens ire ad
mortem. Seneca De brevitate vitæ. 7. és 11. fejezet.]
[Footnote 143: «Az utazás nekem hasznos mozgásnak látszik. Ha jobbfelől
csunya, balfelé fordulok. Ha valami elmaradt mögöttem, visszafordulok;
mindig a magam útján maradok… A legtöbben csak azért mennek, hogy
megérkezzenek; hallgatag és nem közlékeny óvatosságba burkolózva és
bezárkózva utaznak, óvakodva az ismeretlen levegő ragályától.» Montaigne
III. könyv 9. fejezet.]
[Footnote 144: Tasso, Megszabad. Jeruzsálem. IV. 33 (Még nem mutatja, de
szíve remeg az örömtől.)]
[Footnote 145: «A palotából kilépve négy holdnyi nagy kertet találni,
körös-körül bekerítve és bezárva, beültetve virágos nagy fákkal, melyek
körtéket, gránátalmákat és más legszebb fajta gyümölcsöket teremnek,
édes gyümölcsű fügefákkal, zöldelő olajfákkal. Ezek a szép fák az egész
éven át soha sincsenek gyümölcs nélkül, télen-nyáron a keleti szél édes
lehellete egyszerre rügyezteti ki az egyiket és érleli a másikat. Látni
a körtét és az almát megöregedni és megaszalódni a fáján, a fügét a
fügefán és a szőlőfürtöt a tőkéjén. A kimeríthetetlen szőlőtőke
szüntelenül új bogyókat terem; az egyiket megaszalják a napon egy lapos
felületen, mialatt a másikat lemetszik; másokat préselnek már; a tőkén
hagyják azokat, a melyek még virágjukban vannak vagy a melyek most
kezdenek feketedni. Az egyik végen két jól művelt ágy van, egész évben
virágokkal borítva; két forrás diszíti őket, melyek egyike eloszlik az
egész kertben, másika pedig, miután átszeli a palotát, magas építményen
a városba van vezetve, hogy felüdítse a polgárokat.»
Ez az Alkinoos királyi kertjének leírása az Odyssea hetedik énekében;
azé a kerté, a melyben ennek a vén álmodozó Homérosznak és a korabeli
fejedelmeknek szégyenére nem látni sem lugasokat, sem szobrokat, sem
vízeséseket, sem gyepszőnyegeket.]
[Footnote 146: Megvallom, hogy Zsófia anyjának bizonyos hálával tartozom
hogy nem engedte elcsúfítani a szappanban az olyan puha kis kezet, mint
a kis lányé, a melyet Emil oly sokat fog csókolgatni.]
[Footnote 147: A képmutatásnak az a neme, a melyet itt gondolok, az
ellenkezője annak, a mely őket megilleti és a melyet a természettől
nyertek: az egyik abban áll, hogy ellepleznek olyan érzéseket, melyek
megvannak bennük, a másik, hogy olyan érzéseket tetetnek, a melyek
nincsenek meg bennük. Minden nagyvilági nő élete azzal telik el, hogy
diadaljeleket csinál magának állítólagos érzékenységéből és soha nem
szeret senkit, csak maga-magát.]
[Footnote 148: Ápolni egy beteg parasztot nem annyit tesz, mint
hashajtót és mindenféle gyógyszereket adni neki s orvost küldeni hozzá.
Épen nem erre van ezeknek a szegény embereknek szükségük betegségeikben,
hanem jobb és bővebb táplálékra. Ti többiek bőjtöljetek, ha lázatok van,
de ha a parasztjaitok lázasak, adjatok nekik húst és bort; csaknem
minden betegségük a nyomoruságtól és a kimerüléstől ered; legjobb
gyógyitaluk pinczétekben van, egyedüli gyógyszerészük a mészárostok
kellene hogy legyen.]
[Footnote 149: Addison folyóirata, melynek franczia kiadása is jelent
meg hat kötetben.]
[Footnote 150: Nyomorúságos önteltség a merőben könyv-önteltség! A
filozófia tanulmányozásában minden, a mi szemünk elé tűnik, könyvül
szolgál. Ez a nagy világ a tükör, a melybe bele kell nézni, hogy
kiismerjük magunkat. Szóval azt kívánom, hogy ez legyen tanítványomnak a
könyve. (Montaigne I. könyv. XXV. fejezet.]
[Footnote 151: A lélek (utazáskor) folyton gyakorlódik ismeretlen és új
dolgok észlelésében és én nem tudok jobb iskolát az élet alakítására,
mint folyton megmutatni neki annyi más életnek, igénynek és szokásnak
különbözőségét és megízleltetni vele természetünk formáinak ily örökös
változatosságát… Szégyenkezem, ha embereinket attól az ostoba
hangulattól megmámorosodva látom, hogy elképpednek az övékkel ellenkező
formákon; mintha az elemükön kívül volnának, mikor városukon kívül
vannak; akárhova mennek, ragaszkodnak a szokásaikhoz és gyalázzák az
idegeneket. Montaigne III. könyv IX. fej.]
[Footnote 152: Hulle Rajmund, a ki 1236-ban Majorcában született, a maga
idejében egyetemes ismereteiről volt nevezetes. Mindenféle tudományok
köréből írt értekezéseket. Rousseau itt arra a grafikai sémára gondolt,
a melyet az érzékfölötti világról a scholastika szellemében csinált.]
[Footnote 153: Régi franczia utazók.]
[Footnote 154: Rousseau itt a crefeldi csatában elesett De Gisors grófra
czéloz.]
[Footnote 155: Ha volna közös feljebbvalójuk, akkor ez nem lehetne más,
csak az uralkodó és akkor a rabszolgaság joga a szuverénitás jogán
alapulván, nem lehetne annak princzipiuma.]
[Footnote 156: E kérdések és megállapítások nagyobbrészt a _Társadalmi
szerződésről_ szóló értekezésből valók, a mely maga is egy nagyobb műnek
a kivonata, melybe erőmmel számot nem vetve, fogtam bele és melylyel
regóta felhagytam. A rövid értekezés, melyet kiragadtam belőle és
melynek főtartalmát itt adom, külön fog megjelenni.]
[Footnote 157: Emlékezni fognak, hogy itt csak a legfőbb hatóságokról,
vagyis a nemzet vezetőiről akarok beszélni, a többi nem lévén más, mint
ezen vagy azon a ponton való helyetteseik.]
[Footnote 158: Seneca de Tranqillitate animi. I. fej.]
[Footnote 159: Mióta ezt írtam, a _mellette_ szóló érvek kifejtettek a
tervezet kivonatában; az _ellene_ szóló érvek, legalább azok, melyek
szerintem megállják a helyüket, megtalálhatók irataim gyűjteményében a
nevezett kivonat után.]
[Footnote 160: Ez alól a szabály alól csak egy kivételt tudok: Kínát.]
[Footnote 161: Francziaországban a nők rázzák le magukról előbb és ennek
úgy is kell lenni, hiszen kevés lévén a kedélyük és nem akarnak egyebet,
csak hódolatot s ha a férj nem hódol már, keveset törődnek a
személyével. Más országokban ellenkezőleg, a férfi teszi magát előbb
túl; ennek is úgy kell lenni, mert a nők hívek, de tolakodók s azzal
hogy terhükre vannak vágyaikkal, megunatják magukat. Ezek az általános
igazságok sok kivételt engednek meg; most azonban azt hiszem, általános
igazságok.]
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
14 |csnáljanak |csináljanak
119 |látní, hogy |látni, hogy
181 |átlójánal fogva |átlójánál fogva
187 |közbülső hagjegye |közbülső hangjegye
280 |ábrákés ezek |ábrák és ezek
349 |mutatnek neki |mutatnék neki
365 |fiat a szökevény |fiatal szökevény
417 |viszem az önl … aztán jó |viszem az ön … aztán jól
494 |is tudnek |is tudnék
530 |tehát szepség |tehát szépség
561 |legbiztosahb |legbiztosabb
613 |a ket végpontot |a két végpontot
675 |közöm bozzá |közöm hozzá
690 |feglalkoznának |foglalkoznának]