ELŐHANG.

Néhány kis, vidám és tragikus történet következik itt abból az életből,

amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak.

Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő-illatú negyvenedik életévig,

nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi

hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag

boldogtalansága; nem egyszer a férjhezmenés vagy megházasodás körül

telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő hisztérikák és

kicsapongó latrok érdeklik a mosdatlan tollast.

„Hiszen szép a szerelem, – mondta például Kálnay László, akinek

állandóan két-három felesége volt, persze, balkézről; cvikkeres,

mélyhangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta,

mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat, – de a legszebb

kisasszonyt sem lehet legelni küldeni.“ Igy szólt és a huszonegyes

játékban nem egyszer előhívta tizenkilencre az alsót, különösen akkor,

ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre, vagy bábaasszonyra volt

szükségük a nőknek.

A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy az író

késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint egy

beretválatlan szerzetes és a szentimentális szerelemnek már annyit sem

hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt vándorkomédiás;

pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint

a kandúr, amelynek farkára égő papirost kötnek.

Hangzatok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. Az Irmák

budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése, a Máriák

égfelé fordított szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai,

színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a

Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó

varázsa, – Isten veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket

vet papirosra a költő.

Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a

férfiú.

Igy, például, mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak, rendes

ember hasat ereszt. Egy kecsege-formájú férfiú sohasem lehet a legjobb

ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró. Magassarkú cipőt csak a parkett-táncosok

viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen csirkefogók. Krémszínű

nadrágot a pesti csepürágók. És holdvilágnál csak az elvetemült

perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú betyárok karján, valamint a

muzsikus-cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul

tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a borbélysegédek írnak

szerelmes levelet. Futóbolond epekedik elérhetetlen nő csókja után.

Semmittévő és műveletlen ember fecsérli idejét a nőknek való céltalan

udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből, annak

javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent

zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával, hangjával,

felejthetetlen pillantásával. Okos embernek tudni kell, hogy a nők

sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha

egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy

egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt;

a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt-nagyságúak a férfi-érzéshez

képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulett Julia önfeláldozása, de

Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik.

Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas gyaloglás,

fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos randevú,

ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés az erdőben a házőrző

komondorok elől.

Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság, rabszolgaság

és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te piros halál, amelyet egy

hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled, lehajtott fejjel

való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett nyak, midőn az

expressz közeledik és a legmagasabb fa kiválasztása a budai hegyek

között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg tavasszal lenge

ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa alatt s ekkor a szerelmesek

nyakába lehet zuhanni.

Ég veled, mennybéli szűzességű, drága ifjúság. Aladin csodalámpásának

fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után áhítozó öregség.

Kánaán könyve · 第 5 / 29 题