Néhány kis, vidám és tragikus történet következik itt abból az életből,
amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak.
Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő-illatú negyvenedik életévig,
nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi
hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag
boldogtalansága; nem egyszer a férjhezmenés vagy megházasodás körül
telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő hisztérikák és
kicsapongó latrok érdeklik a mosdatlan tollast.
„Hiszen szép a szerelem, – mondta például Kálnay László, akinek
állandóan két-három felesége volt, persze, balkézről; cvikkeres,
mélyhangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta,
mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat, – de a legszebb
kisasszonyt sem lehet legelni küldeni.“ Igy szólt és a huszonegyes
játékban nem egyszer előhívta tizenkilencre az alsót, különösen akkor,
ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre, vagy bábaasszonyra volt
szükségük a nőknek.
A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy az író
késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint egy
beretválatlan szerzetes és a szentimentális szerelemnek már annyit sem
hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt vándorkomédiás;
pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint
a kandúr, amelynek farkára égő papirost kötnek.
Hangzatok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. Az Irmák
budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése, a Máriák
égfelé fordított szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai,
színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a
Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó
varázsa, – Isten veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket
vet papirosra a költő.
Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a
férfiú.
Igy, például, mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak, rendes
ember hasat ereszt. Egy kecsege-formájú férfiú sohasem lehet a legjobb
ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró. Magassarkú cipőt csak a parkett-táncosok
viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen csirkefogók. Krémszínű
nadrágot a pesti csepürágók. És holdvilágnál csak az elvetemült
perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú betyárok karján, valamint a
muzsikus-cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul
tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a borbélysegédek írnak
szerelmes levelet. Futóbolond epekedik elérhetetlen nő csókja után.
Semmittévő és műveletlen ember fecsérli idejét a nőknek való céltalan
udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből, annak
javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent
zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával, hangjával,
felejthetetlen pillantásával. Okos embernek tudni kell, hogy a nők
sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha
egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy
egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt;
a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt-nagyságúak a férfi-érzéshez
képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulett Julia önfeláldozása, de
Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik.
Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas gyaloglás,
fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos randevú,
ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés az erdőben a házőrző
komondorok elől.
Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság, rabszolgaság
és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te piros halál, amelyet egy
hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled, lehajtott fejjel
való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett nyak, midőn az
expressz közeledik és a legmagasabb fa kiválasztása a budai hegyek
között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg tavasszal lenge
ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa alatt s ekkor a szerelmesek
nyakába lehet zuhanni.
Ég veled, mennybéli szűzességű, drága ifjúság. Aladin csodalámpásának
fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után áhítozó öregség.