JÁTÉK EGY VAK EMBERREL.

Azraële remegett, midőn Hasszán azt mondá: «megöletem ez asszonyt még

ma!» A vezér lelkét kisértő rém ijesztgeté, meg kelle őt e rémtől

szabadítani, hogy e gondolatot elfelejtse.

Azraële sajátszerű játékot gondolt ki a gyámoltalanná lett férfi

számára.

A heted nap elmult már, melyre Hasszán kiterjeszté tilalmát, hogy

azalatt senkit se bocsássanak elé, s Azraële eszébe juttatá, hogy az

előszobában tömérdek fényes követ, hírnök és könyörgő várakozik, a kik

kihallgatásra epednek, sokan ajándékot hoztak, mások hódolatokat átadni

jöttek, némelyik örvendetes hírrel jött a csatatérről, egy pedig a

többek között a nagyvezértől érkezett, valami fontos izenettel a szultán

parancsából.

E szavak felvillanyozták Hasszán eltompult kedélyét, valami hiú

tetszelgő mosolygás látszott elterülni arczán; «bocsásd be őket,

jőjjenek elém», szólt örvendezve a hölgynek, «és azután mellettem légy s

mutasd be őket egyenként, tied legyen a dicsőség!»

Voltaképen az előszobában senki sem várakozott kihallgatásra, nem

valának ott sem fényes követek, sem alázatos folyamodók, sem agák, sem

hirnökök; senki más, mint a vezér saját rabszolgái.

Ezeket tehát Azraële felöltözteté egyenként fényes nagy uraknak, falusi

biráknak és katonáknak, kezükbe adván lepecsételt irásokat, erszényeket

és zászlókat, kinek mint szerepe hozta magával, s Hasszánt felültetve az

elfogadási teremben magas kerevetére, magának és a herczegnének egy

zsámolyt tett lábaihoz, s úgy eresztgeté be egyenként az ajtóőrök által

felöltöztetett rabszolgákat.

A gúny égető volt, de kinek lett volna kedve azt Hasszánnak tudtára

adni? Ki biztosította volna a felvilágosítót, hogy az odaliszk intésére

nem ő fojtatik meg, mielőtt a vezér megértené a játékot? Egy

gyorsszárnyú dæmon játéka volt ez egy lomha mamuthtal, kinek bár ereje

van őt összezúzni, de szárnyai nincsenek, hogy őt elérhesse, s a

csőcselék mindig a bántónak fogja pártját, nem a bántottnak, kivált ha

amaz szerencsés, emez szerencsétlen.

Az otrombaképű szolgák bejöttek egyenként a terembe, s arczra vetve

magukat Hasszán előtt, azon helyzetben maradtak, míg Azraële elmondá

róluk; hogy ez kicsoda és mit akar.

– Ez itt Ferhad aga, szólt az odaliszk egy lovászra mutatva, ki hallva

hét világra szóló harczi hiredet, idejött hozzád s arczra borulva kér,

hogy ne sajnáld őt elfogadni fegyverhordozóid közé.

Hasszán malasztteljesen nyujtá kezét a lovásznak, megengedve, hogy

kivánsága teljesüljön.

Azraële bemutatá Hasszánnak tulajdon udvari szakácsát, ki nagy ezüst

gombos kék mentébe öltözve, megjárhatta debreczeni polgármesternek, s

görnyedezve emelt a vállán két zsákot, mely tele volt arany és ezüst

pénzzel – Hasszán tulajdon kincstárából.

– Ez Debreczen város birája, szólt az odaliszk, ki csekély ajándékot

hozott községe nevében, azon könyörgéssel, hogy majd ha erdélyi basa

leendesz, ne felejtkezzél meg róluk s ejtsd útba városukat is.

Hasszán mosolygott a pénz szóra, odaviteté magához a zsákokat, s

könyökig markolászva bennök nagy gyönyörködéssel, kitölteté azoknak

tartalmát lábaihoz s elbocsátá a követet kegyes kézintéssel.

Most egy szarácsi következett, ki visszafoglalt török zászlókat hozott

egy soha nem létezett folyó mellől, melybe Montecuculi seregét a törökök

mindenestül belefulaszták.

Hasszán oly lelki gyöngeségben volt már, hogy embereit meg nem ismerte

szokatlan ruhában; s mentül rendkivülibb dolgokat mondtak neki, annál

inkább hitte.

Így mutogatott be neki Azraële követeket, hírmondókat és hadvezéreket,

míg legutoljára a nagyvezér küldöttére került a sor, kinek szerepét egy

ügyes eunuchra bizta az odaliszk, megtanítva, hogy egy lepecsételt

fermánt adjon át Hasszánnak, melyből Azraële, minthogy Hasszán a betüket

nem látja, azt fogja kiolvasni: hogy a fogoly fejedelemné életét őrizni

igyekezzék, miután azt kevés nap mulva maga a nagyvezér kivánja életben

átvenni.

Midőn tehát Azraële jónak látta, hogy a játék leghatásosabb jelenete

következzék, fenhangon kiálta az ajtóőröknek:

– Hadd jőjjön be a nagyvezér követe a nagyúr izenetével!

Török világ Magyarországon (1. rész) Történeti regény · 第 43 / 52 题