Ama siralmas jelenet után, melyben Erdély asszonyai hasztalan idéztek
elő könyeket és szégyenpirt férjeiknek arczaira, csak egy kebelben
maradt még csillagsugára a reménynek. A szép Béldi Aranka volt az, ki
midőn mindenkinek szeme saját könyeivel volt tele, tudott biztató
szavakat suttogni barátnéjához, s midőn mindenki elhagyá, utolszor
ölelte meg és erős hittel mondá neki: «ne félj, megszabadítunk».
Erdély ifjai is mondták ezt: «ne félj, megszabadítunk», de a sors vakot
vetett, a lesben állt alakosok csak a kiséretet fogták el, nem a
foglyot, s kárba dőlt a szép fáradság.
Béldi Aranka azonban anyjától elkérezve elment Gernyeszegre barátnéját,
Teleki Flórát meglátogatni, ott a két nemes hajadon összebeszélt, hogy
ők irni fognak két levelet ismerőiknek Magyarországra.
Mind azon hang, melyen a levelek írva voltak, mind pedig a személyek,
kikhez intéztettek, erősen rajzolják e két szűz jellemét. Az egyik írt
Thökölinek, a másik Feriz bégnek: hogy melyik ide, melyik amoda? azt
mondanunk sem kell.
Midőn készek voltak leveleik, felolvasták egymás előtt.
Teleki Flóra levele így szólt Thökölihez:
«Kegyelmes jó uram! Azon eset, hogy én soraimat kegyelmedhez intézem,
mutatja azon végső állapotot, melyben el kell takarnom az arczpirulást s
felkeresnem kegyelmedet, kit kerülnöm illenék. De élet és halál forog
kérdésben. Emlékezzék kegyelmed vissza azon pillanatra, midőn a rumniki
kastélyban három hajadont látott egymást átölelve, kik közül egyik én
valék. Akkoron mi egymásnak hű barátságot esküvénk s részvevőst egymás
sorsában. Egy közülünk e perczben a halál révén áll, s az Sturdza Mária,
kinek balsorsa nem lesz ismeretlen kegyelmed előtt, s nem első út ez,
melyet megkisérténk az ő megszabadítására, – de utolsó. Kegyelmed
hatalmas és nagyeszű férfiu, ki sokat tehet a szultán előtt, s nem egy
alkalma van segíthetni ott, hol másnak ereje megtörött. Kegyelmed
előttem úgy áll mindenha, mint derék, becsülésre méltó lovag, s hogy
egyenesen kegyelmedtől van a legnagyobb bizalmam a boldogtalan moldvai
fejedelemné megszabadítását várni, eléggé bizonyítja, mennyire felette
áll kegyelmed becsülésemben mindazoknak, a kiket ismerek. Cselekedje
kegyelmed, hogy e becsülést egy forró áldással is tetézhessem, mely egy
szívből sem jött igazabban érezve, mint jöend