Más nóta:
… Szaharjin, amily kevéssé respektálja a világi finnyásságokat, épp oly
önfeláldozó jótevője a szegényeknek.
Nemrégiben egy szegény, hárászkendőbe burkolózott, tizenhárom éves
leányka kopogtatott egy nagyuri palota kapuján.
Kis vártatra beengedték a házigazda, egy igénytelen ur elé.
– Mit akarsz te, csámpás?! – kérdezte a házigazda érdes hangon, mely
azonban a szeretet melegétől rezgett.
– Szegény özvegy édes anyám nagyon beteg. Nincs betevő falatunk sem.
Tanár ur, legyen kegyelmes hozzánk!…
– Nos, kis mamlasz, csak lódulj haza. Majd meglátjuk – szólt kedélyesen
az igénytelen alak, humorosan kollintván fejbe a leánykát.
Aztán személyesen kocsiba ült és személyesen elhajtatott a szegény
asszony lakására.
– No vén banya, miért vajlogatunk? – kérdezte az igénytelen alak,
vidámságot sugározva a komor szobába.
– Nagyon beteg vagyok, tanár ur – szólt az együgyü asszony.
Az igénytelen alak megtapogatta a csuf öreg asszonyt, aztán személyesen
leült receptet irni, személyesen kifizette az egész orvosságot és
személyesen eltávozott.
S a beteg meggyógyult!