Tisztelt lakosság! Ez költözködési téma, tehát minden fertály körül
három napig a népek millióit érdekli. Budapesten van a ház, a házban van
a lakás, a lakásban van a fürdőszoba, a fürdőszobában van a gázkályha, a
gázkályhában van az örökláng. Forditsuk meg a sorozatot: az örökláng
nincs a gázkályhában, a gázkályha nincs a fürdőszobában, a fürdőszoba
nincs a lakásban, a lakás nincs a házban, a ház nincs Budapesten. Ezen
tehát segiteni kell. Az örökláng megszerkesztendő. Itt lép be
elbeszélésünk kereteibe a gázember. Neki kell megcsinálni az öröklángot,
én nem csinálhatom meg, mert én nem vagyok gázember. Jön tehát a
gázember. Midőn történetünk kezdetét veszi, a gázember éppen azzal van
elfoglalva, hogy nem jön. Nem ér rá, vagy nincs ideje, mert angol
vadászkastélyában tartózkodik, mindegy: nem jön. Csütörtök. A házmester
szól a gázembernek, hogy jöjjön. Péntek. A gázember megüzeni, hogy
azonnal jön. Szombat. Munkaszünet van az egész világon. Vasárnap.
Égszinkék dolgok következnek. Magyarul blaunak hivják. Hétfő. A gázember
megizeni, hogy szombaton nem jöhetett. Kedd. De csütörtökön jönni
foghat. Szerda. Jövök már kérem, ne tessék türelmetlenkedni. Csütörtök.
A gázember valóban belép elbeszélésünk keretébe, jön. Péntek.
– Hm, – mondja – itt nincs gázszag. Elmegy. Szombat. Munkaszünet van az
egész világon, még az Antillákon is. Vasárnap. Buzavirágkék dolgok
következnek. Blau. Hétfő. A gázember eljön, körülszaglálódik az
előszobában.
– Hm, – mondja – itt gázszag van. Veszi a kalapját és elmegy. Kedd.
– Az istenteket – mondom én. A gázember ujra fellép, immáron hozzányul a
gázórához és igy szól:
– Hát uram – mondja – ezt meg kell csinálni. És nyul a kalapjához.
Szerda. Lebontja a gázórát. Csütörtök, péntek, szombat. A vasárnapot és
a hétfőt már voltam bátor emliteni. A lebontott gázórát visszarakják.
Kedd. Nem itt van a hiba, hanem a kályhában. Szerda. Délután hat óra
előtt öt perccel nagyobb munkáskülönitmény érkezik. Mindent lebontanak.
A téglát kiveszik a falból, a falat kiveszik a házból. Megkérnek, hogy
addig távozzam a lakásból. Hat órakor leteszik a kanalat, a furót, a
vésőt, a rézfuvókat és a cintányérokat. Fajeramt. Csütörtök, majd
holnap, hat óra előtt öt perccel folytatják. Addig nem lakom a lakásban.
Hol lakom? Á, hát a Ritzben. Semmi az, kérem. Nem kerül az többe
naponként ötven koronánál. Van neki, van neki, van neki van.
Karika-gyürője, barna szeretője? Hol is tartottunk? Csütörtök. Pénteken
nem jönnek a gyerekek, valami kis mozgalom van; szombaton nem érdemes
nekik eljönni, mert ugyis vasárnap meg hétfő lesz. Kedden pontosan
megérkeznek. Azt mondják, hogy vigyem ki a gangra a fürdőkádat.
Kiviszem, miért ne? Miért ne vinném ki, ha ilyen derék emberek kérik?
Kiviszem a kádat a gangra és a gangot kiviszem a ligetbe. A ligetet
odébbtolom két kilométerrel. A gázgyerekek átépitették a lakást,
rájöttek a hibára, de nem hoztak magukkal forrasztót. Majd hoznak.
Május. Nem hoznak. Junius. Hoznak. Julius. Forrasztanak a forrasztóval.
Augusztus, szeptember. Rendbehozták a fürdőszobát. Október, november,
december. Az előszobát is rendezik. 1914., tessék kiszállni. El kell
küldeni a központba, hogy a plombát vegyék le az óráról, hogy az óra
megkezdhesse a gázszolgáltatást 1915.
És most minden készen van, boldogan görögök be a fürdőszobába, hogy egy
fürdőt csináljak magamnak. Már éppen megeresztem a csapot, mikor egy kis
kövér ember a vállamra teszi a kezét. A háziur. És így szól:
– Mit csinál fiam?
– Fördőt, atyám – mondom én.
– Ugyan, – mondja ő – minek az? Tegnap lejárt a szerződése. Csak nem
akar egy idegen lakásba fürödni? Menjen a gőzbe fiam, ha fürödni akar.