Ülj mellém az iróasztalomhoz egyszerü polgárember, mesélek neked
valamit, amit ugyis tudsz. Hát idehallgass. Volt nekem, hol nem volt, az
összes határidőkön tul, volt két adósom, akik tartoztak uraságomnak.
Egyik tartozott 150 koronával, másik tartozott 190 koronával. Tartoztak,
tartozgattak és nagyon jól érezték magukat, mert sohasem fizettek,
fizetgettek. Azt mondom én az ügyvédnek egyszer:
– Urambátyám, talán be lehetne pörölni a két adósokat?
– Lehetne, lehetne – feleli ő és szavát tett követte.
Bepörölte nékem a két jó adósokat. Huzott-huzóckodott a két pör, de
azért, jó isten segitségével, egy esztendő alatt mégis véget ért mind a
kettő. Megnyertük-nyeregettük a pöröket. És vártuk, hogy most már a két
adósok fizessenek. Hát csakugyan nem fizettek. De az egyik, a 150
koronás, azt mondta (állitólag) az ügyvédnek:
– Én fizetnék becsülettel, ha elfogadnának tőlem 150 helyett 70-et.
– Egye fene – mondtam én.
– Valóban – mondta az ügyvéd. – Egye.
Aztán mult, mulogatott az idő, én nem láttam se 70 koronát, se 150-et,
se 190-et. Semmit se láttam, mert rövidlátó vagyok. De végül mégis
láttam egy levelet, amit az ügyvédem irt. Ezt irta benne:
– Kedves barátom. Tudod, hogy a 190 koronás pört is megnyertük, de az
illető nem fizet. Ekzekválni kellene, de a jó isten tudja, van-e rajta
ekzekválni való. Meg azután nagyon költséges is az ekzekválás, hagyjuk
ezt barátom. Mellékelem költségjegyzékemet a 190 koronás ügyben.
És mellékelte.
Szó szerint lemásolom, csak a neveket hagyom ki belőle:
1912. okt. 30. Levél alperesnek 1.06 K
nov. 4. Levél a félnek 1.06 «
nov. 15. Sommás kereset szerkesztése, leirása,
beadása a VII. ker. járásbirósághoz
bélyeg 3.30 K portó 12 fillér 13.42 «
dec. 11. Telefonértekezés alperessel 1.– «
dec. 11. Telefonértekezés a fél anyjával 1.– «
dec. 12. Tárgyalás 11.– «
dec. 21. Más ügyben a fél részére adott 7.50
koronát ez ügyben a fél terhére irom 7.50 «
1913. jan. 2. Tárgyalás 11.– «
febr. 14. Tárgyalás, kocsi 11.20 «
febr. 27. Tárgyalás, itélet 15.– «
márc. 22. Levél alperesnek 1.06 «
jun. 9. Levél alperesnek 1.06 «
jun. 20. Levél a félnek, költségszámla
szerkesztése, leirása elküldése 2.12 «
Összesen|75.48 K
azaz hetvenöt korona negyvennyolc fillér.
A 150 koronás ügyedből járna neked 70 koronád. Ezt a 70 koronát
itt-fogom és kérlek, a rend kedvéért külddbe nekem az 5 korona 48
fillért.
Eddig az ügyvéd levele. Most jövök én:
Megnyertem két pört, összesen 340 korona értékben. Kaptam összesen… Mit
is kaptam? Igaz is: semmit se kaptam, ellenben adósa vagyok az ügyvédnek
5 korona 48 fillérrel. Miért? Mert megnyertem két pört. Ha elvesztettem
volna őket, akkor most nyilván kapnék valami pénzt, de igy nem kapok,
igy még én fizetek.
Ön azt kérdi, hogy mi volt ez a 340 korona? Uzsorára kiadott pénz,
gonoszságom szülötte? Nem, ó nem. Kialkudott munkabér volt, melynek
fejében én voltam bátor a munkát el is végezni, s az ügyvéd – a végén,
amint tetszett látni – volt szerencsés a pénzt fölvenni. Ismételve, hogy
ki dolgozott? Én. Ki vette föl a pénzt? Az ügyvéd. Ki nyerte meg a pört?
Én. Ki nem vesztette el az idejét? Az ügyvéd. Ki csikorgatja a fogát?
Én. Ki nevet a markába? Az ügyvéd. Ki nem indit többé pört? Én. Ki fogja
ezeket a pöröket vinni? Az ügyvéd.
És hogy, ha lesz fiam, akkor én őt minek nevelem? Csakis és okvetlenül
ügyvédnek. S ha Budapesten addig ötszázezerre szaporodik az ügyvédek
száma, s ha az égből apró ügyvédbojtárok potyognak is, a fiam ügyvéd
lesz, mert ez az egyetlen mesterség, amiből feltétlenül meg lehet élni.
Ébren és alva, állva és ülve, élve és halva, főve és sülve, pro és
kontra.
S aki kérdi, van-e egy jó tanácsom az adósok számára, annak megmondom,
hogy van. Nem szabad kifizetni, amivel az ember tartozik. Ezt az egyet
soha, de sohasem szabad megcselekedni, mert a mellékelt ábrából kiderül,
hogy a hitelező sohasem juthat a pénzéhez. S mert az adós, ha már fizet,
akkor nyilván a hitelezője lebeg a szeme előtt, s mert ki van zárva,
hogy a hitelező pénzt kapjon, nem is szabad fölmerülnie az adós lelkében
annak a gondolatnak, hogy fizessen. Vissza kell állitani az adósok
börtönét és abba bele kell csukni azt az orcátlan adóst, aki fizetni
akar, hogy ezzel a hitelezőjét bosszantsa. S mivel mindebből a
tréfaságból az a komoly adat bontakozik ki, hogy a tartozást behajtani
ugy sem lehet, uraim, engedjék meg, hogy én is belépjek
világszövetségükbe. Kocogok a poháron és büszkén kiáltom:
– Pincér! Nem fizetek.