Szegény beteg ember vagyok, a betegségem neve: morbus hurtzolcodici.
Leri az ábrázatomról; orvostanárok ötven lépésről, kapásból
diagnosztizálják. Mindamellett bemegyek a Derék Iparoshoz s köszönök a
Derék Iparosnak. Ő is azonnal nem köszön vissza.
Én: Van szerencsém.
A Derék Iparos: Tudom.
Én: Hogyan méltóztatja tudni?
A D. I.: Ugy, hogy aki az én üzletembe téved, annak valóban szerencséje
van. Mert betévedhetne egy csirkefogóhoz, aki a mesterségét nem
gyakorolja tisztességesen. Ahelyett azonban hozzám téved. Én vagyok a
Derék Iparos.
Én: Örvendek.
A D. I.: Örvendhet is.
Én: Örvendek, hogy örvendhetek.
A D. I.: Annak is örvendhet.
Én: Térjek a tárgyra?
A D. I.: Végnmejner.
Én: Akkor térek.
A D. I.: Csak bátran. Ne nézze a köztünk fenforgó különbséget. Ne
gondoljon arra, hogy Én a Derék Iparos vagyok, aki bevezettem az ön
őseit Egyiptomba, a rabszolgaság házába s hogy ön csak egy… micsoda ön?
Én: Ez meg ez vagyok.
A D. I.: Na nem baj, azért élhet. Szeretem az irókat. Psilandertől már
több jó dolgot olvastam is.