(A jelenet a kávéházban játszódik le, aminthogy egyáltalán minden a
kávéházban játszódik le, még az apagyilkosság is, amelynek, mert oly
ritkán történik, tudvalevőleg, meg kell bocsátani. A kávéházban ül a
közönyös ember a széken, mindkét lábát közönyösen a másik székre teszi
föl és közönyösen olvassa az összes lapokat, melyek egy mellette álló
harmadik székem felhalmozvák. Ebből kiderül, hogy még a jó közönyhöz is
legalább három szék kell egy budapesti kávéházban. A közönyös ember
kövér, elzsirosodott, (ezért közönyös), mig ellenben partnere, az
érdeklődő ember, sovány és ugrékony. Valószinü, hogy mindketten zsidók,
ami talán a beszélgetésükből ki is derül. E pillanatban a közönyös ember
és az érdeklődő is ujságot olvasnak.)
Az érdeklődő: És kegyed? ha szabad kéreckednem?
A közönyös: Mi az, hogy kegyem? Mit akar már megint tőlem, kedves
Hexnschussz ur? Mit akar?
Az érdeklődő: Hogy mit gondol, ha szabad kéreckednem?
A közönyös: Hogyhogy: hogy én mit gondolok? Mit gondoljak én? Én,
részemről, semmitse gondolok.
Az érdeklődő: Hehehe.
A közönyös: Mért hehehéz? Mért akar maga engem dühbe hehehézni?
Az érdeklődő: Hehehe, mondom, hogy egy ilyen jó hazafi, amilyennek én
kegyedet, Brézli ur, ismerem, csak itt üljön a kávéházba és csak
olvassa-olvassa a Zazujságot, a Zanapot és semmitse gondoljon,
paregzempele a kibontakozásról, daz egzesztirt doh niht!
A közönyös: A kibontakozásról?
Az érdeklődő: Arról.
A közönyös: Mér? maga arról gondol valamit?
Az érdeklődő: Na! Meghiszem azt!
A közönyös: Hát azt a fórt én magának nem adom. A kibontakozásról, arról
én is gondolok…
Az érdeklődő: Mit?