(A Rézi, akiről az alábbiakban szó lesz, a mi cselédünk, aki
elhatározta, hogy tekintettel az elkövetkezett tavaszra, kimegy a
Rákóczi-utra és egy jobbfajta üzletben fedezni fogja tavaszi
kalapszükségletét. Egy jobbfajta üzletig azonban nem juthat el, mert a
Behuzó, aki egy rosszabbfajta üzletnek az ajtajában áll, Rézit, mert az
arcára valósággal rá van irva, hogy kalapot akar venni, szó nélkül
bevonszolja.)
A Behuzó (a becipelt Rizit odaállitja a kalapok elé): Méltóztassék
besétálni, nagyságos asszonyom. Itt vannak a kalapok, ni. Itt volnának a
kalapok, la!
A Rézi: Ezek?
A Behuzó: Valóban ezek, nagyságos asszonyom. Parancsoljon, nagyságos
asszonyom, megtekinteni eme kalapokat, melyek egyenesen Párisból
érkeztek cégünk rendelésére.
A Rézi: Párisból?
A Behuzó: Valóban onnan, nagyságos asszonyom. Ne kegyeskedjék azzal
törődni, nagyságos asszonyom, hogy a mi cégünk a Kerepesi-uton létez.
Ezért a pénzért és ezekkel a kalapokkal cégünk akár a Belváros
közepes-közepén létezhetne, melyek bizonyitására van szerencsém
felhozni, hogy igy görbüljek meg, ha nem igaz. (Az ujját abszolut
egyenesen tartja a Rézi elé.) Mert, nagyságos asszonyom, mit kér a
Karsay kegyedtől?
A Rézi (aki életében először hallja ezt a nevet): Kicsoda?
A Behuzó: Mondjuk: a Karsay.
A Rézi: Hát azt csak ne mondjuk, mer az nem kér tőlem semmit, mer annak
én semmivel se tartozom.
A Behuzó: De csak mondjuk.
A Rézi: Hát csak mondjuk.
A Behuzó: Igenis, nagyságos asszonyom, mit kér kegyedtől a Karsay egy
ilyen formáért, mely a florentin és az angol zabszalma nagyszerü
keveréke?
A Rézi: Angol zabszalma?
A Behuzó: Javában az. Csakis eredeti angol zabszalma. Kérdem: hogy’
görbüljek meg, ha nem igaz? Nagyságos asszonyom, igy görbüljek meg, ha
nem igaz. És mi van ezen a formán, nagyságos asszonyom? Látszólag
ugyebár semmi sincs e formán?
A Rézi: Hát az igaz… ezen semmi se látszik.
A Behuzó: Látszólag, asszonyom, látszólag. De valójában minden rajta
van. Mert, nagyságos asszonyom, ez a forma mindent pótol. Kell-e
valamely kalapra: szalag, csipke, virág, bokor és saláta?
A Rézi: (meggyőződés nélkül): Bizohogy köll.
A Behuzó: Éppen ez az, nagyságos asszonyom. Erre a kalapra nem kell.
Mert e kalapnak már formája olyan, mintha szalag, csipke, virág, bokor
és saláta máris rajta helyet foglalnának. Látni méltóztatik?
A Rézi: Nem méltóztatok.
A Behuzó: Akkor térjünk át talán emerre. És kérdem mély tisztelettel a
nagyságos asszonyt, lehet-e egy kalap olyan puszta, mint az ujjam?
Nemdenem hogy nem lehet? S ezen a kalapon, melyet most megtekintés miatt
itélete alá terjeszteni bátorkodom, ezen a kalapon minden rajta van, ami
nélkül kalap józan észszel nem képzelhető.
A Rézi: Ez mi itt rajta?
A Behuzó: (némi tanakodás után): Ez? Ez szőlőfürt, nagyságos asszonyom.
A Rézi: Szőlőfürt?
A Behuzó: Kizárólag szőlőfürt. Mert London és Páris előkelő hölgyvilága,
mint cégünknek onnan jelentik, immáron egyetlen lépést sem tesznek, nem
is tehetnek, szőlőfürt nélkül.
A Rézi: Szüretkor, mi?
A Behuzó: Szüretkor, vagy amikor parancsolja, nagyságos asszonyom.
Szőlőfürt és kis görögdinnye ma már ugy kellenek a kalapra, mint a falat
kenyér.
A Rézi: Hát az is kell?
A Behuzó: Ahogy mondám, nagyságos asszonyom. A kalapra minden kell.
Például mit méltóztatik észlelni eme bübájos alkotáson?
A Rézi: Észlelni?
A Behuzó: Ugy van: észlelni.
A Rézi: Azt én nem tudok.
A Behuzó: Ugy mit kegyeskedik látni rajta, nagyságos asszonyom?
A Rézi: Hi. Ugy néz ki, mint egy kifli.
A Behuzó: Nemcsak, nagyságos asszonyom, nemcsak ugy néz ki, hanem
valójában az is. Ez a kalap, ezzel a kiflivel az idei évad
legszenzációsabb kreációja. Ilyen van már a két legragyogóbb szinházi
csillagunknak is, névszerint Fedák Jozefin és Csortos Gabriella
kisasszonyoknak.
A Rézi: Azok is itt vesznek maguknál?
A Behuzó: Csakis. Nevezettek csakis cégünknél beszerzik szükségleteiket.
Sőt tovább megyek, nagyságos asszonyom, bizonyára méltóztatik ismerni
Tompa Mihálynak Családi Kör cimü kedves költeményét, mely szerint a föld
Isten kalapja. Nos, ez a kalap is a mi cégünknél lett beszerezve.