A másik: Csitt te. Csiba. Legalább hallgassa meg, ha egy tisztességes
erkölcsi érzésü uriember egypár jótanácsot ad egy ilyen konvencionális
hazugságoktól megfertőzött hogyishijjáknak. Az ember addig vakarózik,
ameddig a vakaró ér. Igy mondják. És igy igaz. De nem…
Megjött: Persze nem!
A másik: Tu-udom! Én azonban mást akarok mondani. Ezt: de nem. Ő itt
fantasztikus meséket kohol ki a hónapok közepéről, szolgálati érdeket
makog, turnus-rendszert mekeg és egyéb szamárságokat hord össze, mint
egy megvadult hegyi patak. Ne kapkodjon! Megvadult hegyi patak nem sértő
kitétel még a parlamentben sem. Ezt akár egy parlamenti őrnek is
mondhatja, a fasirozottság minden veszedelme nélkül. Tehát összehadar
itt tündérregéket és Svájcnak a személyét belevonja e minden alapot
nélkülöző álomvilágba. Nahát, barátom, ezt ne tegye. Menjen el
szabadságra január közepétől juliusz-cézár közepéig. Bánom én!? Töltse
ezt az időt akár a rákosszentmihályi temetőben, akár egy vákum-kliner
medencéjében. Bánom én!? És mondja aztán mindenkinek, hogy Egyiptomban
volt, a legelésző gulák tövében. Bánom én!? Nem bánom. De nekem speciell
ne jöjjön ilyen bárgyuságokkal, mert nekem érzékem van az igazság iránt.
És nemhogy egy ilyen harmincnapos hazugságot érzek meg, hanem egy
ötperceset is megérzek. Megmondjam kegyednek az igazat? Meg? Hát tessék:
Kegyed nem volt sehol és maga nem lesz sehol. Maga itthon fog
szellőcködni a Szmetenai-utcában és tönkre fogja tenni a leget ezekkel a
tur-retur oda-vissza való hazudozásokkal.
Megjött: Isten!
A másik: Ne hijja őt. Ő egy becsületes ember. De maga rossz utra tért,
nagyon sajnálom. Egy ilyen kis hiusági dolog miatt! Métely. Kár magáért.
Magát fel köllene akasztani, hogy megjavuljon. Infekció. Jó napot.