(A szereplő tragikus alak az az ember, aki az ő hivatalában május
tizenötödikén »vette ki« a szabadságát és junius tizenötödikén már
itthon van, befejezett nyaralás után. Nevezzük őt Megjött urnak. Tudni
kell, hogy Megjött ur május tizenötödikétől junius tizenötödikéig
valóban Európát járta, elköltötte mindazt a pénzt, ami rendelkezésére
állt, ami nem volna baj, de elköltötte azt is, ami nem állt
rendelkezésére. E pillanatban tehát egy kutya vasa sincs, el van
adósodva, rémesen melege van és semmi kilátása nincs arra, hogy
Budapestről egy esztendőn belül elmozdulhasson. Önmaga is érzi, hogy
benne egy tragikus konfliktus magjai vannak eltemetve.)
A másik: Az istállófáját, hogy itt milyen disznó meleg van.
Megjött: Van, van. És ha veszszük, hogy Svájcban most milyen kellemes.
A másik: Ugyan menjen a maga tavalyi emlékeivel!
Megjött: Pardon, ezt nem mondanám.
A másik: Mit nem mondana, mi, mit?
Megjött: Hogy tavalyi emlékei, azt nem.
A másik: Én mondanám, de sőt én mondom is, mert ha egy ember nekem
tavalyi reminiszcenciákat tálal, akkor én nem mondhatok mást, mint amit
mondtam.
Megjött: Ön igazságtalan.
A másik: Ön bolond, drágaságom, vagy hogy ne éljek olyan erős szóval, ön
meg van tébolyogva.
Megjött: Téved, ha mondom. Az én emlékeim nem tavalyiak, hanem ideiek.
Olyan ideiek, mint az idei csirke, vagy saláta, vagy uborka, vagy
uborkasaláta. Nem is lehet ideibb valami, mint amilyen ideiek az én
emlékeim.
A másik: Ember! ezek időszámitási zavarok. Ne felejtse el, hogy
Gregorianus-naptár szerint élünk, s a megboldogult Gergely pápa óta ami
tavaly volt, az nincs az idén és megforditva. Továbbá ön nem óhitü…
Megjött: Na, ahogy veszszük.
A másik: Csere, fogalomzavar. Zsidóság nem óhitüség. Óhitü az, aminek
junius tizedikén még csak május huszadika van. Ha tehát óhitü volna,
akkor még valahogy érteném, hogy a tavalyiságot ideiségnek nézi. Igy
azonban ugy állok ön előtt, mint a…