A férfi: Tetszik… hallod? tetszik! Nem volt az életben még valami, ami
nekem ennyire tetszett volna. Nekem csak ez a blúz tetszik. Én láttam a
pápa őszentsége vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsát. Nem
tetszett. Mér? Nem tudom. Kérdezte tőlem a pápa: »fiam, mér nem tetszik
neked az én vatikáni ünneplős biborpiros pillangós papucsom? um
gottezvillen, mér nem tetszik?« »Eminenc, mondtam neki, vagy emerenc,
vagy referenc… én már csak ilyen ember vagyok. Nekem a szentséged
vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsa nem tetszik. Nekem a
feleségem blúza tetszik.« Nekem megmutatta a Fedák az igazi, a valódi
hacacárét, az eredeti csomagolásban. Nekem nem tetszett. Kérdezte tőlem
a Fedák: »Mér nem tetszik magának az én valódi hacacárém az eredeti
csomagolásban?« Én mondtam neki: »Zsazsukám, ih kann niht dafür, nekem a
maga valódi hacacáréja az eredeti csomagolásban nem tetszik.« Ez vagyok
én, nekem nem tetszik a Szójer Ilonka uncilija, nekem nem tetszik a
Béldi Izidor smuncilija, nekem kizárólag a feleségem pici-piros,
vérbélü, bikabőszitő blúza tetszik.
A nő: Bikabőszítő? Ugy?
A férfi: Azt mondtam, hogy bikabőszitő?
A nő: Azt.
A férfi: Azt mondtam bikabőszitő? Kibicsaklott a nyelvem, kificamodott,
kitörte a nyakát…
A nő: A nyelved?
A férfi: Hehe. Kicsuszamodott. Bikabőszitő? Deeehogy! Tehénszeliditő!
Őzike-nemesitő. Állatvédő, mint szövetkezet.
A nő: Kigúnyolod a blúzomat.
A férfi: Ki?
A nő: Nem is tagadod? Ki?
A férfi: Nem ki. Ki? Azt kérdem: ki? Mer én nem gúnyolom ki. Én a te
blúzodat nagyrabecsülöm.
A nő: Pedig nem nagy.
A férfi: Dehogy nagy. Kicsi. De azér én nagyrabecsülöm. Mér? Mer tetszik
nekem. Mér tetszik nekem? Mer nagyrabecsülöm. Ez egy cirkulusz viciózusz
és egy virkulusz ciciózusz… Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!
A nő: Hát ennél sokkal egyszerübb volna, ha két szóval azt mondanád: nem
tetszik.
A férfi: Egy szó: Tetszik. Két szó: Nagyon tetszik. Három szó: Altfáter,
geszler, harisbazár. Négy szó: Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!
A nő: Csak arra vagyok kiváncsi, hogy mér nem tetszik neked ez a blúz?
A férfi: Mire vagy te kiváncsi?
A nő: Hogy mér nem tetszik?
A férfi: Hogy mér nem? Hát arra én is kiváncsi vagyok. Hogy egy ilyen
piszok mér nem tetszik nekem? Mikor tetszhetne. Egy ilyen sund, egy
ilyen utolsó vörös tepih-darab mér nem tetszik nekem? Egy ilyen
szédületes, bődületes bóvli mér nem tetszik nekem? Egy ilyen
smink-fecni, egy ilyen mosogató-rongy-maradék mér nem tetszik nekem?
Hogy mér tetszik nekem a Svábhegy és vidéke és mér nem tetszik ez a
szemét-domb-takaró? Hogy mér tetszik nekem a fekete szem éccakája és mér
nem tetszik ez a paplan-foszlány, ez az ágyciha? Ez a
tili-tuli-hipi-hupi zászlórészlet, ez a hottentotta kacabajka? ez az
afrikai négerfőnök halottaslepedője? Ez az őseinknek véres kardja? Ez a
szemideg-piszkáló-nevetési-inger-telep, hogy ez mér nem tetszik nekem.
Mi? Mer tetszik.
A nő: Na most már csak megmondtad, hogy nem tetszik.
A férfi: Nem azt mondtam; azt mondtam, hogy tetszik. És itt most már
minden hiába. Nekem ez a blúz, ami rajtad van tetszik.
A nő: Ki beszél erről a blúzról? Én az uj blúzomat kérdezem, ami tegnap
rajtam volt. A gyermek-zöld.
A férfi (letérdel): Angyalos anyám, cukorbogaram! (Összekulcsolja a
kezét.) Nekem az is tetszik. Itt a revolver, lőjj agyon, (odaadja) de én
még ott is, a halál tövében is azt fogom mondani, hogy tetszik. Nekem
tetszik.