Cupp! (A csók.) Zsupsz! (A dió.)

– Jesszusom! – sikitott Juci, – mindig olyan kor esik le, mikor…

– Ugy látszik, fél a mókus a cuppanástul, – hamiskodott Filax.

– És ijedtében elejti a diót, hihihi…

– Lássa, Jucika, ezt kitalálta. Hát ijegessük. Jó?

– Jó.

Cupp! Cupp! Cupp! – Rettenetesen ijesztgették a mókust, de biz az,

akárhogy igyekeztek is, nem ijedt meg. Ellenkezőleg, a mikor már nem

győzte a csókzenét diókisérettel, kapta magát, lekiáltott a fáról, nem

is mókusnyelven, hanem magyarul:

– Édes volt, Filax ur?

Tudta már a nebuló, hogy a csók édes szokott lenni. Bezzeg savanyuvá

lett egyszeribe a Filax ajakán. Még pedig nemcsak az az egy, a mit

kettévágott a Bódi szava, de visszamenőleg valamennyi megsavanyodott.

Ugy elszégyelte magát, hogy legjobb szeretett volna belebujni a

vakondakturásba… Mitévő legyen?

Tanácstalanul néztek egymás szemébe Filax és Juci. Az utóbbi volt a

bátrabb és okosabb: gondolta, legjobb lesz a Bódit megvesztegetni.

Fölüzent neki a fára:

– Urficskám lelkem, gyüjjön le, mondok valamit.

– Mit ád? – kérdezte Bódi a helyzet magaslatán.

– Veszek a vásáron csokoládé-szivart és mézeskalács-szivet.

– Hogyis ne! Nem vagyok én jány.

– Hát mit vegyek, lelkem?

– Nem bánom, – jelentette ki Bódi, – egy penicilusért lejövök.

Filax irtóztató zavarában zsebébe nyult és megkinálta Bódit a saját

zsebkésével. Pedig elcsapatás terhe alatt tiltva volt kést adni a Bódi

kezébe. Hiába, a szükség törvényt ront és bünt szül a bün.

Bódi lemászott a fáról és kajánul vigyorogva átvette a kést.

– Most már adja a kést, ugy-e? Rimánkodni se kell.

Filax elpirult.

– Ne áruljon el, Bódika, – hebegte, – olyan szép meséket mesélek…

– Hát ugy fél? – kegyetlenkedett a nebuló. – Nem is tudtam, hogy olyan

nagy bűn a csók.

Juci protestált.

– Nem bün az urficska, egy csöppet se bün.

De Filax lehurrogta:

[Illustration]

– Hallgasson. Bün biz az, – ismerte be töredelmesen, – csak akkor nem

bün, ha ki nem tudódik.

– No ha ugy van, – jelentette ki Bódi vigyorogva, – akkor rendben

vagyunk.

Filax megrémült.

– Mit akar az Istenért?…

… Bódi nem volt bolond, hogy elszalaszsza a kedvező alkalmat. Hallgatása

fejében olyan kemény békepontozatokat diktált a nevelő ur fejére, hogy

csak ugy zugott bele. A következő kedvezményeket kötötte ki magának:

1. A számtan kitörlendő a tantárgyak sorából. A helyett szarkatojást

fognak szedni Filax urral egyetemben a fák tetejéről.

2. Szerezzen neki a Juci egy dudát, de épp olyat, a milyennel a kondások

szokták összedudálni a malacokat.

Az alispán úr · 第 11 / 37 题