Kicsoda az a bécsi agitátor és mi az oka fényes sikerének? Miféle
bűbájos erővel rendelkezik, melylyel megigézi a nőket és férfiakat?
kérdi a t. olvasó.
Legyen szabad röviden megmagyarázni. E magyarázat realis vagy idealis
lehet. Ha realista képet akarnék a bécsi agitátorról rajzolni, beszélnem
kellene egyéniségéröl, testalkotásról, jelleméről, élet- és
előadásmódjáról. Ezt jó színben megteszik az antisemita írók; rossz
színben pedig a nagy világ hirlapírói, kik tudvalevőleg zsidók vagy más
realisták. Én nem akarom a két fél munkáját, az egyiket vagy másikat,
ismételni. Nekem tisztán az eszmei magyarázat a kötelességem, a hogy az
erkölcsi törvény segélyével látom. És e magyarázat így hangzik.
Mikor az ember gondolkozik, vagy összefoglal, vagy megkülönböztet. Ha az
emberiség különféle fajait tekintjük, úgy találjuk, hogy a sémi faj nem
képes belémenni a legszélsőbb összefoglalásba vagy a legmélyebb
elemzésbe. A zsidó például örökké józan, világos rationalista
gondolkodású, egyenes logikáju nép. Ezért csak oly pályára szeret lépni,
a hol ezt a józanságot legjobban erényesítheti, mint a kereskedői,
orvosi, jogi, bankári, hirlapírói stb. pályán.
Mindenütt szemes üzletember. Még ha iparos vagy földművelő kénytelen
lenni, ott is meghonosítja az üzletet. De a mily előnyük ez a józanság,
ez az egyenes logika az üzleti világban, oly veszedelmes a politikai
életben. A zsidó például csak kormánypárti vagy anarchista lehet. A
zsidó történet nem egyéb, mint a despotismus története, mondja Renan.
Ez az egyenes logika magyarázza meg a zsidó bátor, kihívó modorát,
tolakodó föllépését, mert érzi, mily fölénye van más nemzetek fölött.
Mig a realisabban gondolkodó európai gyöngéd, figyelmes, körültekintő; a
sémi faj egyenes logikája követelő, parancsoló.
Ezért sujtja annyi üldözés, ezért gyűlölik társaságát, mert gúnyos és
kihívó. Ez a rationalista tehetség az oka az egész antisemitismusnak,
melyet évezredek óta ezerféleképp magyaráztak; ez az oka a zsidó, arab,
phoeniciai, pun birodalmak elenyésztének; ez az oka a zsidóság
szerencsétlen existentiájának, ez az egyedüli oka, hogy nem tudnak
símulni más nemzetekhez, nem pedig a szag, a talmud és más badarságok,
melyeket sokszor kitűnő gondolkodók hoztak fel magyarázatul. Vagyis
mondjuk ki röviden: a zsidó a legrationalisabb faj a világon.
Az európai nemzetek között a latin fajok állanak hozzá legközelebb, bár
nagyon messze esnek tőle. Még távolabb jutnak a szlávok s legutoljára
jönnek a germánok, különösen az angolok. E népek között a realismus
idején legmystikusabb az angol, azután a többi germán, majd a szláv,
legkevésbé a román faj, melynek egyenesebb logikája nem igen tud nagyon
mystikus lenni, azért társadalmuk nagyobb része léha, élvhajhászó,
könnyű lelkiismeretű realista lesz. A sémi faj egyenes látásával,
világos eszejárásával a realis napokban csak számító materialista lehet.
Mikor a realismus idején más nemzeteknél csak a nagyobb rész veti magát
az anyagira, az érzékire, a kisebb rész pedig lágy, kedves, kenetes,
mysticus, a zsidó egyenes logikájával a pénz és a gyönyör uralmát látja
és mint léha materialista tisztán ezekre veti magát.
Ha vakmerő, biztos és gyöngédséget nem ismerő fellépésénél fogva máskor
sem szeretik a realisabb, simább, nyájasabb nemzetek, az idealismus
hajnalán vak gyülölettel fordúlnak ellene s borzasztó zsidóüldözéseket
rendeznek. Így 1492-ben három hónap alatt az összes zsidóságnak ki kelle
takarodni Spanyolországból, ugyanazon időtájban másutt is kegyetlenül
bántak velük. 1700 körül az új idealismus kitöréskor megint sokáig
bántalmazták őket; 1815 után újfent, kivált 1819-ben Németországban
sújtotta őket a nagy üldözés. Mikor azonban lohad a szélső idealismus,
kezdenek egyes kiváló emberek felszólalni mellettök s az idealreal első
felében, a szabadverseny korában némi philosemitismus keletkezik. Így
látjuk ezt 1580 táján, mikor nálunk a szombatosok, a zsidózók felekezete
támadt, a mi teljes lehetetlen némi rokonszenv nélkül; 1760 körül számos
kitűnő férfiú szólal fel a zsidók érdekében; 1840 körül pedig nálunk
báró Eötvös József szép tanulmányt írt mellettök. Az idealreal második
felének vége felé, mikor erőszakos eszközökkel kisérlik megteremteni a
nemzeti szellemet, mint nálunk Nagy Lajos korában, vagy 1660 körül újra
kegyetlenül bánnak a zsidókkal; a realismus alatt azonban, noha
uralkodik a csendes antisemitismus, de mivel az egész világ az anyagira
veti magát, sokszor nagy szükségét érzi a zsidók spekulativ
eszejárásának, zsebelő államférfiak és politikusok támogatásával roppant
üzleteket csinálnak és boldogulnak.
Mikor azonban kitör az idealismus és benne a vallás és erkölcs iránti
rajongás, rendesen ellenök fordulnak a nemzetek s ennek a fordulatnak
zászlóvivője a bécsi agitátor. Valószinű, hogy e fordulat az egész
művelt világon be fog állani. Néhol kegyetlenebb lesz, másutt enyhébb. A
hol erősebb központi hatalom áll az ország élén, ott hihetőleg enyhébb
lesz a láz lefolyása; de mivel most a legtöbb országban alkotmányos a
kormány, a többségből kerűlnek ki az állam vezérei, könnyen
megtörténhetik, hogy szigorú törvényeket hoznak a zsidók ellen. Kivált
ha az idealismussal járó szertelen anyagi bomlás, rendkívüli szegénység,
tömérdek csőd, sok részvénytársaság és pénzintézet bukása következik be:
akkor a jó ég lesz a megmondhatója, minő ádáz kitörésekben nyilatkozik
meg az antisemitismus. Ha pedig, a mi nagyon valószínű, a most ébredező
idealismus kevesebb veszélyt hozna a zsidóságra s a haladás hullámának
többi részében, főleg a realismus alatt még a mostaninál is nagyobb
hatalomra, gazdagságra, erőre tenne szert: a jövő idealismus kitörésekor
talán a spanyolországihoz hasonló zsidóüldözés fog beállani.
Vagy pedig, a mi szintén elképzelhető, bár valószínűtlen, hogy a
nemzetek ellentálló erejét megtörné a zsidóság: oly világra szóló
történeti jelenség állana elő, mely az egész európai és amerikai
civilisatió összeomlását vonná maga után, mert a zsidóság hatalmánál
fogva a legborzasztóbb ázsiai despotismust honosítaná meg, és szülő oka
lenne a legrémségesebb anarchikus mozgalmaknak s megásná a sírját az
egész nyugati civilisatiónak.