Van-e az asszonynak logikája? Hogy ne volna? Az asszony is úgynevezett
eszes lény, minő a férfi, csakhogy nőnemű.
De ha van logikája, miért szidja naponkint ezer meg ezer férfi e széles
világon. Az amerikai férfit éppen úgy bosszantja most az asszony
logikája, mint az európait, köztük a magyart.
Az emberi haladás minden egyes hullámában mindjárt a szélső idealismus
kitörésétől kezdve a realismus alkonyáig szidják az asszonyi logikát, de
legjobban a reális időkben. Húsz-harmincz év óta ezer meg ezer kifogást
hallani az asszony eszejárása ellen. Regényírók és kivált pessimista
bölcsészek minden lépten kárhoztatják az asszonyi logikát.
A XV. században, a XVII. második felében majd 1760-tól 1815-ig, 1870-től
napjainkig tömérdek szidalmat, megrovást szedhetni össze. Néhány kötetre
rugna, a mit a világirodalomból gyűjthetnénk egybe.
Pedig az asszonynak is csak olyan logikája van, mint nekünk férfiaknak.
Ők is az elégséges ok törvénye szerint járnak el s megtartják a
gondolkodás alaptörvényeit. Aristoteles óta egyetlen bölcsész sem tudott
külön logikai törvényeket felállítani az asszonyok számára, nincsenek is
külön törvényeik.
De hát miért szidják annyiszor az asszony logikáját?
Az erkölcsi világ törvényének ismeretével nem nehéz kitalálni.
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy idáig senki sem tudta, hogy az
idealismus kitörésekor kiszélesedik az ember látköre, nagy egységben
látja a szép, jó és igaz eszméjét, rajong az egyetemesért, hódolattal
hajlik meg az isteni előtt, vonzódik a tekintélyi vallás és idealis
morálhoz, nagy tiszteletet mutat minden jogos tekintély iránt.
Ez a széles látkör azután fokozatosan szűkül az idealismus
gyöngülésével, míg végre az ember csak önmagát, legfölebb övéit,
pajtásait, czimboráit látja. Ekkor már teljesen elvált a szép, jó és
igaz eszméje egymástól s a léha individualismus lesz az uralkodó.
Már most mi származik ebből? Mivel az elégséges ok törvénye szerint
mindnyájunkat bizonyos oknak kell vezetnie cselekvésében, az idealisabb
napokban a tekintély iránti tisztelet szolgáltatja az okokat. A férj, az
atya viselvén a tekintély szerepét, az ő akarata nyújtja az elégséges
okot.
De mihelyt gyarapszik a realismus, a központ akarata ellenében az alkotó
részek követeléseinek kell érvényesűlniök. Ily alkotó részek a nő és a
gyermekek.
A legtöbb férfiú annyira-mennyire tud símulni az idők árjához. Bár
ellene, mint a tekintély képviselője ellen fordúl az emberiség érzése,
gondolkodása, megnyugszik, sőt jól találja magát benne, mert ő is a
változó eszme nyomása alatt érez és gondolkodik. Neki is jól esik, ha
valamivel kedveskedhetik az alkotó részeknek, a feleségnek és a
gyermekeknek.
De ezt csak úgy általában mondhatni. Az élet ezer meg ezer súlyosabb
vagy kedvezőbb helyzetbe sodorja a férfit, melyben összeütközésbe jut az
alkotó részek érzésével, gondolkodásával. Igaz, hogy rendesen ezeké a
jogos, a helyes okoskodás, nekik kedvez az idők árja; de ha kivánataik
teljesítését korlátozza az anyagi helyzet, a társadalmi, különösen a
családi viszony, a különféle összeköttetés: akkor a szegény férfi nem
érti meg az asszonyi logikát.
Még érthetetlenebb lesz neki ez a logika, ha egyéni szervezete nem tud
szépen símulni az idők árjához. Pedig ilyen is nagyon sok van. Nem tud
egészen lemondani férfiszerepéről, mely őt a tekintély képviselőjévé
teszi. Külsőleg a realismus alatt is viseli ugyan a férfi ezt a
szerepet, de kevés a belső tartalma. Már most igen sok férfi nem
elégszik meg a tartalomnélküli szereppel, nem tud belé nyugodni abba,
hogy ő csak a koronát viseli, uralkodik, de nem kormányoz, azért belé
ütközik az asszonyi logikába, melyet nem tud megérteni. Felháborodik
azon, hogy mindig az alkotó részek szempontja legyen az irányadó.
Az idealismus alatt könnyebb a férfi helyzete, mert elismerik koronáját,
követik parancsát; akkora az egyetemes iránti tisztelet, hogy még a
színpadon se merik a férjet, az atyát gúny tárgyává tenni. Ilyenkor a
férj, az atya logikáját vallja a feleség, az asszony, a gyermekek.
Még az idealrealismus alatt is elég jó dolga van a férfinak, mert noha
gyengűl az egyetemes tisztelete, a nagy nemzeti eszmék iránti lelkesedés
annyira általános s kivált ő e lelkesedés zászlóvivője, hogy az asszonyi
logika vagyis a női és családi érdekek logikája meghajlik előtte. Az
asszony többé-kevésbbé érti a férfit és ez az asszonyt.
A realismus alatt azonban már nem értheti az asszony logikáját az önálló
férfi. Minden lépten kisebb-nagyobb ütközet támad a férfi és nő között.
Ilyenkor hallani azután az asszonyi logika szidását, örökös
kárhoztatását, ilyenkor mondjuk mi féleszüeknek a szegény asszonyokat.
Pedig ha szervezetünk megengedné, hogy mindíg szót fogadjunk reális
gondolkodású feleségeinknek, sokkal nagyobb anyagi siker és elismerés
jutalmazná tetteinket; de az is igaz, hogy még kevesebb becsület és
tisztesség volna a világon, mint a mennyi van.