Uram!
Mikor öt év előtt az erkölcsi világ törvényének nyomaira akadtam az
emberiség művelődéstörténelmében, mély tisztelettel tudattam önnel
fölfedezésemet. Azóta hosszas vizsgálódásaim után rájöttem, hogy a világ
történelmét hullámokra lehet osztani, melyekben az idealis és realis
tünemények szabályszerűen váltakoznak. E hullámok: 1200–900, 900–650,
650–425, 425–150, 150 Kr. előtt – 180 Kr. után; 180–580, 580–975,
975–1490, 1490–1700, 1700–1815, 1815–1900. Minden egyes hullám azzal
kezdődik, hogy a szép, jó és igaz eszméje egységbe olvad össze, melyek
fokozatosan és lassankint mindjobban elválnak egymástól. E fokozatos
elválás megmagyarázza az összes vallási, erkölcsi, jogi, politikai,
társadalmi, nyelvi, irodalmi, művészeti és gazdasági élet tüneményeit.
Magyarázataim közben nem egy hibát követtem el, sokszor tapasztaltam,
hogy nincs elég széles és mély történeti tudományom, hogy felszinesek a
theologiai, philosophiai, jogi, politikai, nemzetgazdasági stb.
ismereteim; hogy egy-egy tünemény legyőzhetlen nehézségeket gördít elém,
de minél tovább haladtam, annál világosabban láttam, hogy jó úton járok
és végre is győznöm kell.
E bizalom folytán eljutottam odáig, hogy a metaphysica nagy kérdésein
kívül nem csupán a «hogyan»-ra tudok felelni, hanem a «miért»-ekre is.
Tudom, hogy az egyes hullám elejétől végeig minő érzésnek,
gondolkodásnak kellett uralkodnia; ha tudom az évszámot és az illető
ember szervezetét, megmondhatom: jól vagy rosszul érezte-e magát,
megfejthetem sikereit vagy csalódásait, szerencséjét vagy
szerencsétlenségét; ha kezembe kerül valamely irodalmi alkotás és
alaposan megvizsgálhatom, nagyjából meg tudom határozni, hogy a haladás
hullámának mely időszakában készülhetett, legalább hasznát vehetem
tudásomnak a kétes történeti, philosophiai, politikai és más okok
kifejtésénél. Szóval új alapon kell fölépíteni az összes erkölcsi,
bölcsészeti és történeti tudományokat. Újra kell megírni minden nemzet
történetét.
Azt hittem, hogy az ön mély gondolkodása és nagy tudománya az
alapvonások közlése után mindjárt meg fogja érteni fölfedezésem roppant
horderejét, de még legújabb munkája: «_Le mouvement idéaliste_» is
mutatja, hogy nem értett meg s habár némi nyomát látom közléseimnek, az
egész ismeretlen ön előtt. Legyen szabad azért nagy vonásokban és
röviden előadnom tanaimat. Meg vagyok győződve, hogy az idealismus mai
fokán már nagyobb sikert aratok, jóval többen fognak megérteni és talán
ön is átlátja igazságomat.