Dúlt arccal állunk a gangon. Repülőgép berreg a pesti bérházak felett.
Fejünket az égre szegezzük. Furcsa gesztussal. Megfájdul a nyakunk. Még
nem szoktuk meg. Az unokáink majd megszokják. A fehérvarrónő, cérnával a
szájában, nyujtogatja sovány nyakát.
Egy vékony, öreg nénikét zöld párnás széken tolnak ki a gangra. Nem tud
járni. A madár azonban elszállott hozzá. Pápaszemét felteszi. Könnyes
kék szemmel bámul utána.
A sánta vicéné kibujik a benyilóból, az égre néz és hangosan nevet.
Egy diák kinyitja az ablakát, a harmadik emeleten. Raszkolnyikov-arc,
sötét haj, borostás áll. Sápadtan figyel.
Fönn a negyedik emeleten egy tót szolgáló. Ujjain a gyurt tészta sárga
morzsája. Majdnem pityereg a meghatottságtól.
A harmadik emeleten a székely lány nézi. Mosolyog. Szállj le, szállj le
ablakomra, madár.
Mellette egy magyar cseléd. Az arca mintha fából lenne, olyan merev és
figyelmes. Száját kitátja. A kezét feléje nyujtja, mint mikor a
galambokat buzaszemmel csalogatja.