– ARMANDO MAZZA –
Csatornáidban trágyalé van,
a házaid illemhelyek…
A nap
nem nyalja már sokáig
márványcsipkéid
émelygő, porhanyó cukorját.
… eljő az óra,
hogy téged végre vérbe látunk,
envéred biborában,
ősi formáid romjain!
… A büszke csákány – s hogyha nem elég ez –
a nitroglicerin
majd a tengerbe döntenek,
és végre üt halálos órád,
balkörmü templomos anyóka!
Ennyi idézet – azt hiszem – egyelőre elég.