Ilyen originalis emberek voltak a Tanussyak mindig. Örökösen
rebelláltak, de mindig ki tudták a nyakukat húzni a hurokból, mielőtt
rászorult volna.
Ponthay Adalbert csendesen mosolygott. Tisztában volt már a maga
embereivel. Szeliden mondogatá:
– Nincs semmi szükség a tekintetes úr kezességére. Tanussy Belizár úr
már szabadon van bocsátva. A tekintetes úr majd csak a saját védelméről
gondoskodjék. A vizsgálatot magam fogom vezetni.
És így a fődologban engedte győzni Ponthay Adalbert a tens vármegyét,
hogy aztán egy mellékes dologban annál jobban a nyakába haraphasson.