Azt beszélik, hogy öregebb korában, – amikor nagyon is el volt foglalva
az Opera igazgatásával és sok más tisztségével, – gyárszerüleg
dolgozott. Nevezetesen, hogy a fiaival, Gyulával, Elekkel és Sándorral,
– akik mind a hárman tehetséges karmesterek és zeneszerzők voltak, –
komponáltatott és hangszereltetett egész jeleneteket, sőt felvonásokat
későbbi operáiban, a »Saroltá«-ban, »Dózsa György«-ben,
»Brankovics«-ban. Persze, bizonyitani ezt a szóbeszédet nem igen lehet,
de állitják hogy annak idején széltében tárgyalták és Erkelék nem
cáfoltak. Fölösleges bizonyitgatni, hogy ha igy is volt, nem tekinthető
müvészi lelkiismeretlenségnek. Az Erkel-operák t. i. már ab ovo nem
követelik meg maguknak a klasszikus müremekeket megillető kivételes
tiszteletet. Erős szinpadi érzékkel megcsinált alkotások és mindegyikben
ott érezni a szerző hazafias és tiszteletreméltó vágyát, hogy »a nemzet«
szegény zeneirodalmát »gazdagitsa.« Ebből a szempontból közömbös kérdés,
hogy ki irja meg a duettet vagy a finálét: Elek-e, Gyula-e Sándor-e? A
lényeg az, hogy az elkészült és az atya által átvizsgált (és jónak
talált) opusz a nemzeti kultura oltárára helyeztessék. Bele kell
magunkat kissé élni ebbe a gondolkodásba s akkor Erkelt a maga igazi
nagyságában fogjuk látni. Hatalmas munkaerejü ember létére nem adhatta
reá magát a poeta impeccabilis nehéz és időtrabló szerepére. Neki sok
ember munkáját kellett végezni. Dirigálta a filharmonikusokat, az
Operát, a daláregyesületeket, igazgatott és tanitott a Zeneakadémián
stb.
Az Erkel-dinasztia félszázadig uralkodott nálunk. Voltak, akik
gyülölettel emlegették. Bizonyos, hogy egy tulságosan tevékeny ember –
éppen azért, mert mindenütt munkát és beleszólást kap – árthat is a
kulturának. Erkelék azonban nem ártottak. Az apa nagyszabásu kvalitásai
megvoltak a fiukban is, a mint erről például Erkel Sándor »Csobánc« cimü
ouverture-je és az Opera történetében elfoglalt dirigensi szereplése
tanuskodnak.
Erkel Ferenc zenéje nem hat reánk klasszikusok frisseségével és
örök-ifjuságával, de érdekes, egészséges, nemes muzsika. Azt hiszem, ezt
az itéletet a következő százesztendő sem fogja megváltoztatni.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: