János _fölveszi ezeket és zsebreteszi_. _Mimához fordul._ Te ne mozdulj.
Légy nyugodt, most nem fogsz meghalni. _Alfonzhoz_. Gyere elő, gazember.
Alfonz _az ágy alól_. Kegyelem.
János. Az életedet ajándékba kapod tőlem. Becsületszavamra. Jőjj elő.
Alfonz _kibujik az ágy alól_.
_Most Alfonz és Mima egymás mellett áll oldalt. János a revolverrel
sakkban tartja őket._
János. Nem azért jöttem, szívem, hogy szeresselek. Mindent tudtam,
mindent hallottam, mégis eljöttem. Hóhérnak jöttem, szívem, édes,
egyetlen szerelmem, szenvedésem, életem nyomorúsága… szép boszorkányom…
büntetni jöttem. Ne mozduljatok… minden hiába. A kapunál autó áll, tele
rendőrrel. Adtál rá időt, te szép, ostoba boszorkány, hogy értesítsem
őket. De nem úgy lesz, ahogy gondoljátok. Most kiélem magamat, én,
Jánosi János, a legnyomorultabb a férfiak közt. Most megölöm az én
lelkemet és megöletem a te szép testedet, boszorkány. A hóhérral öletem
meg. Párisban vagyunk, boszorkány, elvánszorgok a guillotinehoz, ott
leszek, mikor azt a szép fejedet levágják. Isten legyen neked irgalmas
és az én szegény lelkemnek. _Alfonzhoz_. Te lépj elő.
Alfonz _előlép_.
János. Te nem kellesz nekem a bosszúhoz. Te férfi vagy, velem egy a
sorsod. _Pénztárcát dob elibe a földre._ Nesze itt a pénz, amiért meg
akartál ölni. Ezt azért kapod, hogy most szökjél meg a hátsó traktuson,
azon az ablakon, amin én bemásztam. Ezért a pénzért és az életedért
hagyd cserben ezt az asszonyt. Mert csak ő egyedül menjen a
guillotinera.
Mima. Ez nem igazság. A cinkosok együtt fognak menni a vérpadra.
János. _Csak te_ fogsz menni a vérpadra. Ő elszökik és cserbenhagy
téged. Az igazság pedig nem érdekel.
Mima. Ha büntetni jössz, bíró vagy.
János. Hóhér vagyok. És szerelmes vagyok. _Csak te_ halsz meg. Ha ketten
mentek a bíró elé, te őrá fogsz mindent és megmenekülsz. Azért követeled
most az igazságot, hogy őt vérpadra juttasd. De nem fogod! Én a gyilkost
futni engedem, fütyülök az igazságra! Gyűlöllek! Eltaposlak!
_Jelzőharang_.
Magister _harsányan, büszkén_. Felség!… A büszkeségem! Az első igazi
ördögi gondolat!
Az udvar. Bravó!