Mima _Alfonzhoz, aki még egyre sír_. Ne sírj, szamár. Te se mutattad még
meg nekem, hogy hogy tudsz szeretni. Mindig csak hasznod meg gyönyöröd
volt belőlem.
Alfonz. Aljas lettem érted.
Mima. Mi az? Semmi.
Alfonz. Csaltam érted.
Mima. Semmi.
Alfonz. Loptam, raboltam.
Mima. Semmi.
Alfonz. Hát?
Mima. Ölni. Tudnál értem?
Alfonz. Egyvalakit.
Mima. Kit?
Alfonz. Ezt itt.
Mima. Róla van szó.
Alfonz. Megölni?
Mima. Még ma éjjel.
Alfonz. Vigyázz, hallja.
Mima. Részeg. Alszik. Még ma éjjel megölöd. A pénze a tied. És én is a
tied vagyok. Ha a kés benne van a szívében, nyugodt lehetsz, örökre. Én
mást nem fogok szeretni. Csak ezt szerettem. De abba bele kell
nyugodnod, hogyha meghalt, akkor is fogom szeretni. Csak épp hogy nem
fogom látni többet.
Alfonz. Vigyázz, hallja.
Mima. Nem hallja. Részeg. Szerelmes a menyasszonyába. Ha nem öljük meg,
én belehalok és elpusztítalak téged is. Védjük magunkat. Rádnézve többé
ebben az életben nincs jobb üzlet. Gazdag leszel és én a tied maradok.
_Nagyon fájdalmasan._ Csak abba nyugodj bele, hogy még akkor is szeretni
fogom. Csak nem találkozunk többé. Tehát?
Alfonz. Igen. Mikor?
Mima. Ma éjjel.
Alfonz. Hol?
Mima. Nálam. Az én szobámban. Odaviszem. Te elbujsz az ágy alá.