_Hárman sokáig néznek egymásra._
János _állatian felhördülve_. Rablók! Csalók! Ringyó anya! Ringyó anya!
Meghaltok! _Rájuk rohan._
Mima _eltűnik_.
Alfonz _lefogja János kezét_.
János _sírva, ordítva_. Ölj meg! Nem akarok tovább élni! _A földre
borul._ Nem akarok tovább élni! Istenem, vedd el ezt a kínt belőlem, az
életemmel együtt! Meghalni! Meghalni!
Alfonz _rettenetesen, kegyetlenül_. Itthagyni? Nekem adni?
János _rémülten ordít fel_. Nem! Nem!
Alfonz _hideg gúnnyal_. Meghalni?
János. Élni! Élni! Visszavenni tőled! Szeretni! Megbüntetni! Megölni! De
szeretni, imádni!
Alfonz _kegyetlenül_. Ha férfi vagy, el kell válnod tőle.
János. Nem! Élni! Megbocsátani neki! Megtisztítani a bűntől! Megölelni
és csókolni! Belepusztulni! Visszavenni! Gyűlölni és imádni! _Ismét a
földre borul._
Alfonz _erősen, parancsolóan_. El kell válnod tőle!
János _állati ordítással, felzokogva_. Nem!!!
_Sötétség. Jelzőharang. A vasfedő becsukódik._
Magister _süvítve_. Összetört! Aljas lett!
Fiókák. Hejj! Hejj!
Magister _lelkesen, kéjelegve_. Most fogja jól a malom! Most van benn
jól a hengerek közt, most röpítik a szíjak, a kerekek! Most lett jó
anyaggá, felség! Most kerül a nagy koptatóba! Előre, Rubicante, be a
nagytáblát… mind a tizenkét kapcsolót! Fenn ég a nagy kalória?
Fiókák. Ég! Ég!
Magister. Félfordulat, sugárosztó, hatezerötszáz! Vigyázz!
A gépen levők mind. Mehet!
Magister. Előre!
_Dübörgés. Egy vasfedő nyílik._