Mima. A testem szakadásával… örökítem meg a te életedet… a gyermekemben
és annak gyermekében.
János. Holtomiglan. Holtodiglan.
_Elindulnak, be a templomba. Egyszerre megállnak, mert Ilonka jön ki a
templomból, kezében párolgó fazékkal._
_Az orgona elhallgat._
Ilonka _nagyon fájdalmasan, de egyszerűen_. János, édes jó uram! Hol
maradsz olyan sokáig? Mért nem jössz vacsorázni? Nézd, már kész a
káposztád, édesem… Itt van, nézd, ha nem jössz, odasül, kiszárad!
Drágám! Elveszti az ízét… Nézd, a káposztád, édesem! Az én szeretetem
fől benne! Az én szívem jósága illatozik benne! Az én hűségem a tápláló
ereje, az íze, a zamatja! Az én gondosságom, az én szorgalmam, az én
hitvesi forróságom párolog benne… az én szerelmem sirdogál benne… Az én
kisgyerekem hangja pityereg benne… gyere haza, János, gyere már
vacsorázni… nézd, itt a te káposztád… az én könnyeimtől ilyen forró…
gyere vacsorálni… _Letérdel előtte._
János. Nem megyek.
Ilonka _felkel és sírva indul jobbfelé_. _Kis távolságban megáll a gép
előtt._
Mima. Ismered ezt a szegény asszonyt?
János _lehajtja a fejét, nem felel_.
Mima. Ki volt ez a szegény asszony?
János _dacosan felveti fejét_. Nem tudom!
_Jelzőharang._
Magister _harsányan_. Megtagadta a feleségét!
_Hirtelen nagy erővel, harsányan zúg fel az orgona._
János _a karját nyujtja Mimának_.
Mima _belekapaszkodik és hozzásimul_.
_Az orgonaharsogásban büszkén vonulnak be a templomba. A nagykapu
becsukódik mögöttük. Az orgona elhalkul._
Ilonka _lassan, sírva megy végig a gép egész frontján balfelé, bal
szélen eltűnik._
Magister. Megtagadta a feleségét, a káposztát és a magzatot is, felséges
uram, a magzatot is, amit az asszony a méhében hord.
Fiókák. Megtagadta, hejj! Megtagadta, hurráh! hurráh! hejj! hejj!
Magister. Az időkereket bekapcsolni! Rohannak a szíjak?
Rubicante. Rohannak, mint a forgószél!
Fiókák. A szíjjak, a szíjjak, a szíjjak!!!
Magister. Fut az idő! Rubicante! Napok, hetek, hónapok előre!
Rubicante. Kapcsolom, bontom, transzformálom! Fut az idő!
Magister. Centrifúga!
Rubicante. Kész!
Magister. Előre!
_Dübörgés. Egy vasfedő nyílik._