Rubicante _felszalad a gépmesteri hídra_.
_Meglehetős sötét van a színpadon. A gép már elcsöndesedett, most lassan
jár, nesztelenül._
Magister _harsányan_. Felség, most, hogy úgy mondjam, meg van töltve a
gép. Most benne vannak a kövek a malomban. _Vezényelve_. Munkások!
Mindenki a helyén van?
A gépen levők. Igen!
Magister. Vigyázz! Csönd és figyelem! _Pillanatnyi szünet után._ Jöhet
az ember!
_Calcabrina és Alichino behozza Jánost, aki nem szívesen jön, rémült és
csökönyös. Hármuk mögött jön Malacoda, aktákkal a kezében._
János _rémülten_. Jaj, jaj, végem van! Édes uramisten, hova jutottam!
Calcabrina. Csönd!
Alichino. Kuss!
János. Édes uramisten, hol vagyok!
Magister. Ön ugyan mástól kérdezi, de majd én fogok felelni: a pokolban
van.
János. Jaj, jaj, isten segíts!
Magister. Ne féljen, ne ordítson, ne fohászkodjék. Egy óra mulva otthon
lesz a rakott káposztánál.
János. De hát mit akarnak velem? Miért hurcoltak ide? Ébren vagyok, vagy
álmodom? Élek, vagy meghaltam?!
Magister. Legyen szíves befogni a száját. Ne legyen kíváncsi.
János _siránkozik_.
Magister. Ha ön nem hajlandó befogni a száját, befogjuk mi. Fogjátok be
a száját!
_Calcabrina és Alichino megkapják, kezükkel betapasztják a száját, János
elhallgat._
Magister. Malacoda! Megvizsgáltátok?
Malacoda _előlép_. Igen, mester. _Átadja neki az aktákat, sorban._ Ez
itt a Röntgenképe. Ez a vérnyomás-vizsgálata. Ez a Wassermann-lelete. Ez
a nedveinek vegyvizsgálata. Ez a hőfoka. Ezek az electrocardiogrammjai.
_A csomó többi részét is átadja._ És ez is mind vizsgálati eredmény.
Magister _igen gyorsan nézegeti, lapozgatja az aktákat._ A Röntgen-képen
egy kis szívtágulás látható. _Felkiált a gépre._ Szívmozgató áramok
száztizennégyről száztizenötre! _Tovább lapoz az akták közt._ Átlagos
hőmérséklet… szóval melegvérű ember… _Felkiált a gépre._ Hűtőkészülék
negyvenöt! _Lapoz_. Vérnyomás… igen… _Felkiált a gépre._ Kis turbina
vissza, kettő és egynegyedre! _Aktába néz._ Wassermann negatív.
_Felkiált a gépre_. Higanyoszlopot kikapcsolni. _Gyorsan átlapozza a
hátralevő aktákat._ A többi nem lényeges. _Visszaadja Malacodának az
aktákat._
Malacoda _hátrahúzódik és láthatatlan kéznek kiadja a színpadról az
aktacsomót._
Magister _a két ördöghöz, aki Jánost fogja._ Eresszétek el! _Calcabrina
és Alichino elereszti Jánost, és mind a kettő felszalad a gépre,
elfoglalja őrhelyét._
Magister. Figyeljetek jól. Mindenki a helyén van?
Mindazok, akik a gépen vannak. Igen!
Magister. Felséges uram, most az következik, hogy a gépet be kell
igazítanunk ennek az úrnak az egyénisége szerint. Most úgyszólván
mértéket veszünk róla. _Felkiált a gépre._ Vigyázz!
Mindazok, akik a gépen vannak. Kész!
Magister _Jánoshoz_. Hány éves?
János. Harminckettő.
Magister _a gépre_. Áttétel huszonhét, tizennyolc! _Jánoshoz_. Sík
földön született, vagy hegyen?
János. Alföldön.
Magister _a gépre_. Légritkaság kettő! – Vallásos?
János. Igen.
Magister. Turbina nyolc, át az ötre! – Szereti a pénzt?
János. Hát… Jó ha van.
Magister. Váltócsap tizennégy! – Szülei élnek?
János. Az édesanyám.
Magister. Szereti?
János. A legjobban a világon.
Magister. Főáram, nagykör, negyven! – Volt Párizsban?
János. Soha.
Magister. Négyes kapcsoló, hatezer ampére! – Jó tanuló volt?
János. Tiszta kitünő.
Magister. Hatos át a kettőre! – Volt szerelmes?