János. Hova hurcoltok?! Segítség!!!
Alichino. Tömd be a száját!
Calcabrina _betömi János száját, hirtelen_.
János _betömött szájjal fojtottan ordít_.
Calcabrina. Fogd meg!
Alichino. Fogom!
Calcabrina. Vigyük!
Alichino. Gyerünk!
_Elhurcolják jobbra. A szín üresen marad. Messziről még hallani ordítani
Jánost, egyre elhalóbban, aztán csönd._
Magister _int, a fekete függöny összecsukódik, ő előlép. A színpad
kivilágosodik._ Felséges uram, magas minisztérium, most Calcabrina és
Alichino lehozza ide hozzánk ezt az embert, akit, úgy látom, mindnyájan
elég ártatlannak, romlatlannak, jónak, becsületesnek találtunk arra,
hogy rajta próbáljuk ki találmányomat, az emberrontó vörös malmot, a
Corruptor Magnust. Az erdész úr azonban emberlábon jár, bármily hévvel
rángatják is fürge ördögei. Miután az erdő széle, ahol őt látni
szerencsénk volt, a pokolnak ettől a pontjától
egybilliónyolcszázhetvennégyezermillióhatszázötvenhatezer kilométernyire
fekszik, – tekintve Calcabrina és Alichino erős rángatását, – még mindig
legalább tíz-tizenkét percnyi időt kell adnunk nekik arra, míg vele
ideérnek. Nagyon kérném Őfelségét és magas kíséretét, hogy erre a rövid
időre a bemutatásban szünetet méltóztassanak elrendelni, s azalatt talán
a büffébe fáradni, ahol könnyű és kellemes sandvichekről és hűsítő
italokról bátorkodtam gondoskodni. Tíz perc mulva megjön a kísérleti
ember és akkor megkezdődhetik a találmány részletes bemutatása.
_Meghajol_.
_Zene harsan fel a színfalak mögött, – az iménti Ördöghimnusz – a Sátán
és kísérete felmegy a lépcsőn a színpadra._ _Magister a középen áll és
mélyen meghajolva balfelé mutat. Az udvar zeneszóra lassan kivonul
balra. Magister utolsónak marad. Az összes többi ördögök a színpad
jobbsarkában kuporognak, elől._
Magister _fölegyenesedve, az ördögeihez, boldogan._ Gyerekek, eddig
minden kitünően megy! Tíz perc szünet!
_Az ördögök mind kitódulnak jobbra, Magister futva siet az udvar után
balra._
_Függöny_.