Magister: A babákat!
Rubicante. Igenis, Magister. _Leszalad a_ _lépcsőn, a zenekarban
csapóajtót nyit fel, a mélységben eltűnik. Hallatszik, amint mondja:_ A
magister a babákat kéri!
Magister. A babák jégen vannak. Emberi szervezetük nem bírná ki a mi
klimánkat.
_A babák menete megjelenik a csapóajtóban, felmegy a lépcsőn. Az ördögök
körülveszik, terelik őket. A babák: a második felvonás összes szereplői,
Mima kivételével. Mind abban a ruhában vannak, amelyben szerepelni
fognak. Lassan vonulnak fel, szomorú, élő-halott, néma menet,
lehunytszemű, hipnotizált rabok. Fenn a színpadon megállnak._
Magister _gyönyörködve és büszkén mutat rájuk._ A malomköveim, felség!
Most némák és bágyadtak. Olyanok, mint a halottak. De ha az áramvezető
sugár éri őket, életet kapnak. Rubicante! A viola sugarat!
_Viola sugár suhan végig a csoporton. A babák lassan élednek, mozdulnak,
előbb igen halkan, majd fokozatosan hangosabban_ _beszélnek. Valamennyi
egyszerre kezdi mondani a szerepét, amit a második felvonásban mondani
fog. Csevegés, sírás, nevetés, kiáltozás, össze-vissza, mozgással._
Magister _vezényelve_. Vissza a sugarat!
_A sugár lesuhan róluk. A lárma elhalkul, majd egészen elhallgat. Megint
a néma, mozdulatlan, halott csoport._
Magister. Vigyétek őket le a gépterembe!
_Az ördögök kiterelik a csoportot jobbra._
Magister _Rubicantehoz, aki nem ment ki_. Most hozzátok Mimát!
_Rubicante lerohan a lépcsőn a mélységbe._
Magister. Most, felséges uram, most jön a fő-baba! A nő! A nő, aki ront.
A szép. A gonosz. A nő.
_Rubicante és az iménti ördögök a mélységből felkisérik a lépcsőn Mimát.
Mima fehér ruhában, sápadtan, lassan megy fel a lépcsőn, mint ahogy a
többi baba ment. Fenn a színpad közepén megáll. Az ördögök tisztelettel,
lábujjhegyen elhúzódnak tőle, a színpad sarkában a földre kuporodnak._
Magister. Nézd felséges uram, milyen tökéletes! Lángok lobognak a
bensőmben, ha nézem. Évezredek kellettek, amíg kitenyésztettem az
emberek közt. Egy babyloni leányon kezdtem. Túlságosan vérengző volt.
Akkor a lyoni szűz mártirok véréből kevertem rokont egy generációjához.
Aztán Messalina-vért kapott. Mikor nem volt elég kegyetlen és elszánt,
egy Borgia-rokont kevertem a családjához. Van benne egy Bonaparte-rokon
vére. Van benne Petrarca-vér, hogy lágy és költői legyen. Beethoven-vér.
És minden nagy komédiás véréből egy csöpp, a régi görög szinészektől
egészen Duseig! Mikor megvolt, megszületett, felnőtt, elkárhozott,
elraboltam és a műtőterembe vittem, felség. Az ereiben megkettőztem a
vérmennyiséget. Az idegeihez még egy idegrendszert szőttem a testébe.
Most két ideghálózat reszket benne. A szivéhez még egy szivet ültettem.
Most két szíve van.
Adjutáns. Hogy hívják?
Magister. Mindegy. Neve nincs. Én Mimának hívom, mert az latinul
komédiásasszonyt jelent.
Adjutáns. Mit tud?
Magister. Mindent tud. Ha én a sugárral igazgatom. Ő az én nagy
rontógépemnek a szíve közepe. Felség, óhajtasz mintát látni abból, amit
tud?
Adjutáns. Őfelsége kívánja.
Magister _a színpad bal szélére megy, az ott elhelyezett kis villanyos
kapcsolótáblán megmozdít egy konnektort._ Méltóztassanak figyelni.
Rábocsátom az áramvezető sugarat. Fel fog éledni. _Mozdulatára éles
fénysugár éri Mima arcát._
Mima _lassan megmozdul, kinyitja a szemét, elmosolyodik, fellélekzik,
jobbról-balról a két szívére teszi a kezét._
Magister. Méltóztassanak figyelni. Bemutatom, hogy hogy tud szeretni. _A
konnektorhoz nyúl. A sugár megrezzen Mima arcán._
Mima _nagy, forró szenvedéllyel_. Szeretlek minden idegemmel, te szép,
erős, forró legény, törj magad alá, csókold sebesre a számat, imádlak
mint az Istent, meghalok érted, meghalok érted…
Magister. _A konnektorhoz nyúl._ Méltóztassanak figyelni. Most gyűlölni
fog. _A sugár rezzen._
Mima _szenvedéllyel_. Gyűlöllek minden idegemmel, te rút, gyönge, hideg
szörnyeteg, menj tőlem, utálom a szádat, gyűlöllek mint az ellenséget,
pusztulj el, pusztulj el! _Elhallgat, kis szünet._
Magister. Most egy kis mutatvány. Gyűlölet és szerelem gyors
váltakozása. _A konnektorhoz nyúl, a sugár rezzen._
Mima. Szeretlek. Gyűlöllek. Szeretlek. Gyűlöllek. Szeretlek. Gyűlöllek.
Szeretlek.