Dömötör Péter munkát kap a szerszámgyárban. Este, mikor kijön, jönnek ki
a kovácsok is a kovácsműhelyből. Nézi őket. Egyszerre nagyot dobban a
szíve. Sötéten, kormosan, szikrázó szemmel megáll előtte Sebők István. Ő
igyekszik vele szembe nézni.
– Hallod-e hé, – mondja lassan István – hazamegyek és agyonvágom az
apádat.
– Vágod a…
– De agyonvágom. Még téged is hozzá.
Reszketni kezd az elfojtott nagy indulattól és egészen halkan, szinte
suttogva mondja:
– Mit csináltál a testvéremmel, te…
– Csak azt, amit te az enyémmel.
A válasz hetyke és hangos. Sértő és kihívó. Sebők István már üt is.
Dömötör Péternek egyszerre a kezében a bicska. Sebők István kalapács
után kap, és a bicska csak sebez, de a kalapács leteríti a földre, a kit
ért.