_Rodostó, 1746. 15. aug._
Itt a legnagyobb hírünk a, hogy a vezért letették, és a tiháját Mehemet
pasát tették helyiben. E már 14-dik vezér, amiolta ebben az országban
uralkodunk. Mondám, hogy uralkodunk; mert isten ő szent felségének nagy
gondja lévén reánk, se bajt, se szükséget nem tudunk. Való, hogy azt nem
mondhatom, hogy úgy élünk mint a hal a vízben; mert ők szomjúan meg nem
halnak: itt pedig a vizünk is megszükűlt, és a csorgók elszáradtak. Azt
pedig nem kell csudálni, mivel hat holnaptól fogvást egy jó esőt nem
láttunk. Köpönyegre nincsen szükségünk. De azt lehet csudálni, hogy
mégis elég termett minden, még bor is elég lészen. Másutt ilyen
szárazságot az éhség követné: de itt csak terem minden bőven. Úgy
tetszik, mintha a föld is hozzá szokott volna a szárazsághoz, amint is
hogy itt rendszerént a nyár igen száraz, és csak tavaszszal legyen egy
kevés eső, minden elég lesz. Ha itt annyi esők járnának, mint másutt, a
bor igen szűk volna; mert itt a a szőllőket fel nem karózván mind
elrothadna, amelytől itt igen tartanak, hacsak két nap vagyon is eső.
Minden országban más szokás; mert a természet is más szokást tart. Ha
itt a szőllőket felkaróznák, mind elszáradna. Úgy tetszik, hogy eleget
beszéllt a gazdaságról egy olyan, akinek egy talpalatnyi földje nincsen
– maradok édes néném.