_Rodostó, 1743, 15. octob._
Csak a mennyekből nem lehet leesni, noha onnét leestek a rossz angyalok:
de ezen a földön akármely magasságra hágjon az ember, de csak le kell
onnét szállani, valamint történék mostanában Ali pasával, aki nem ülhete
másfél esztendeig a kereken, csak le kelleték fordúlni. Ő már kétszer
próbálá azt a kereket. De jó szerencséje a vezéreknek, hogy már egy vagy
két török császár megváltoztatá a régi szokást, hogy a letett vezéreket
megfojtsák. Micsoda nagy eset egy vezérnek a vezérségből kiesni, mert
azt elmondhatni, hogy királyi tisztség. Ura az egész imperiumnak. Őrajta
vannak mind a hadi, mind a törvényes dolgok, egyszóval minden igazgatás.
Mindenféle tisztségek őtőlle függnek. A vezérek fizetése igen kevés. De
ki mondhatná meg, mennyi ezer módjok vagyon a gyűjtésbe. De ebben az
országban ha a főtisztek húznak, vonnak, meggazdagúlnak, az a császár
hasznára vagyon; mert ha leteszik őket, sok erszény pénzzel kell
megváltani fejeket, hogyha pedig megölik, minden jószágok a császáré.
A vezérségnél nagyobb tisztség Európában nincsen, se hatalmasabb, se
nagyobb jövedelmű: de se mulandóbb sincsen; mert az óráját sem tudja,
mikor más letaszítja a kerékről. Már a sok, aki abban két esztendőt
eltölt. A vezérek bízvást elmondhatják szent Pál után: Nincsen maradandó
városunk. A letett vezérek soha többé meg nem látják Konstancinápolyt.
Ilyen fejdelmi tisztségre pedig nem választnak mindenkor az uraknak az
eleiből, hanem csak amint a császárnak tetszik. Azt elérheti egy
borbély, egy favágó, egy mészáros, egy hajós. Ezekből mind voltak
vezérek. Az új vezérünk pedig a fő jancsáraga. Meddig ül a póczon, azt
maga sem tudja. De azt tudom, hogy néném egészségét kívánom.