_Rodostó, 1742. 29. april._
Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették a kerékről. Ali
pasát emelték fel helyében. E már másodszor vezér – példa nélkül való
dolog – de jó, emberséges ember. Mikor nem akar is valamit megadni,
legalább emberségesen bocsátja el magától a kérőt. E nem jó természet-é?
igen jó. Nem úgy, mint azok, akik nem is adnak, mégis dérrel durral
adják ki a választ. Ennek az apja a császár doctora volt. E mihozzánk
mindenkor jó volt.
Micsoda szép dolog, mikor az ember felől jót mondanak, néki jót
kívánnak. A mindannyi imádság isten előtt. Mennyi sok száz szegény férfi
és asszony monda jót a Krisztusról holta után, akikkel jót tett volt.
Mikor szent Péter feltámasztá Tábitot, a sok szegény asszony a vállokot,
szoknyákot mutogatják vala néki, amelyeket Tábit csináltata vala nékik.
Aki felől jót nem mond senki, igen szégyenűl megyen ki e világból, ha
gazdag is. Egy jó keresztyén azt szokta vala mondani: „Elvesztettem,
amit elköltöttem – Másokra hadtam, amit bírtam – A megmaradott, amit
másoknak adtam.“ A bizonyos, hogy megmarad nem csak az adomány, hanem
még csak a szép, kegyes, és felebaráti szeretettel való szók is
megmaradnak. Hát mit mondhatni az olyanokról, akik nem törődnek, akármit
mondjanak felőlök holtok után? Azt mondhatni minden balítélet nélkül,
hogy durva volt a szívek, és kevés felebaráti szeretetek. Való, hogy nem
kell csak magunkért keresni a jó és emberséges nevet, hanem csak az
istenért. De meg az írás azt mondja, hogy mások látván cselekedeteinket,
azért az istent dicsérjék. Való, szent Pál azt mondja, hogy nem törődik
azon, akármit mondjanak felőle az emberek, azaz a rossz nyelvek, a
háláadatlanok: de soha senki több okot nem adott az utánna való
jót-mondásra, mint ez a szent. Való, hogy az írás azt mondja, hogy,
hacsak azért akarunk emberséges emberek lenni, hogy az emberek
megdicsérjenek, elvettük a jutalmat, amely csak füst jutalom lészen.
Azért a jót nem magáért a jóért kell cselekedni, hanem az istenért, és
nem a testi, hanem a lelki haszonért. Mondjuk el mind ezek után, hogy a
keresztyéni emberséges ember felől midőn jót mondanak, az isten áldása
száll reája, holta után pedig az ő irgalmassága. Mint vagy, néném?