Hat farkas haladt lefelé, a tanyák felé, a juhok felé. Sorban ügettek,
egy nyomba léptek. Ugy suhantak végig a havon, mint valami nagy
komondorok árnyai. Olykor megálltak, füleltek, aztán haladtak újra,
tovább, tovább…
Az oldalban, ahol megültek volt az este, nagy vértócsa maradt az
összetiprott havon. Egy-egy marék szőr hevert a hóban szanaszét.
Farkasszőr. Pár lépéssel lennebb az oldalon, ahova a súlya lecsúsztatta,
egy leszakított óriás farkasfej feküdt. Az álla befúródott a hóba,
hatalmas szája tátva volt, mintha még mindig harapni akarna. Üveges
szemei ridegen, kifejezéstelenül tekintettek a holdvilágos éjbe…