A magát Zsófinak nevező gyermekleány, ki alig lehet tizenötévesnél több,
az ima után gondosan berakta egy kis falrejtékbe a feszületet,
gyöngyfűzért és Mária-képet.
Sokáig vizsgálta: nem hagy-e valami látható szegélyt, valami vékony
repedést a rejték köre. Távolabb és közelebb jött megkisérleni, hogy a
különböző látpontok közül egyikén nem lesz-e észrevehető a titkos rugó.
Figyelmes kutatásai kielégítették őt, de egyszersmind elfáraszták.
Lankadtan ült a kerevetre, picziny lábát egy zsámolyra, fejét tenyerére,
könyökét a vánkosra hajtá. Merengett, álmodozott, vagy gondolat nélkül
pihent.
Perczek teltek így, midőn kedélyét ismét izgatni kezdé az a titok,
melyet teljesítni akar; az a veszély, melytől retteg; az a szorongás,
mely fölfedeztetést sejdít; az a remény, mely a gondviselésben bízik, s
az a csüggedés, mely önmagától fél.
Könny gördült ki szeméből, s tudjuk, hogy a nőknél a könny nyoma még
tartósabban marad meg a szemhéjon, mint a kedélyen.
Zsófi egy perczig sírva, a másikon aggódás közt nézett a tükörbe, s
ijedten vevé észre a vörös foltocskát.
Öltözékasztalához szaladt, hogy hamar enyésztesse el az áruló jeleket.
Ez sikerült is, s ő megint a kereveten ült: de ott… mit tehetett mást?
újra könnyezett.
Viszont hideg vízhez volt kénytelen folyamodni, mely épen az alkalmas
perczben hatott, mert lassú lépés közelg az ajtóhoz.
Zsófi minden vonalain oly szikrázó öröm sugárzott fel, mely ha tettetés
műve, akkor a fiatalkorral ellenkezik; ha pedig őszinteségből eredt,
akkor a legidegesebb természetre mutat.
Az ajtón két lassú kopogás hangzék.
– Ő jön! és jele szerint néném még nincs itthon! rebegték inkább
kellemes, mint nyugtalanító benyomások közt Zsófi ajkai.
– Én vagyok, herczegnőm! Én vagyok, drága gyöngyöm! szólt halkan a
künnlevő.
– Nyitom, tüstént nyitom! válaszolá Báthory Zsófia, a fejedelmi család
sarja, a királyok rokona, a deli alakú György úrfi hites mátkája, s
Rákóczi György udvarának büszkesége, kit minden imád, és a kit leendő
ipa, a fösvény fejedelem pazar fénynyel vett körül, mert jól tudta, hogy
háza a Báthoryakkal való rokonsággal nyert erős alapot, biztos jövőt.