1. _Rózsák a hóban._ Lukasinszky, miután a legnagyobb kínzásokkal sem
lehetett tőle vallomást kicsikarni, nyomtalanul eltünt; parasztok, kik
abban a környékben laktak, a hol Constantin a czárevics keresztülvonult,
láttak egy embert, ágyulaffétára kötözve, elhurczoltatni. Azt állítják,
hogy ez volt a szerencsétlen Lukasinszky. Az általa alapított «hazafi
társaság» azonban annál erélyesebben folytatta működését (Der russische
Hof v. Jakob Magus Crusenstolpe V. kötet). «Seisász» egy orosz vígjáték
komikus alakja, kiben a szolgálathűség van személyesítve. A század
elején nagy tetszéssel adták. V. ö. Dupré de Saint Maure «Le Theatre
russe» 1824.
2. _Nagyuri kedvtelés. Vadászat Sz-Pétervárott._ A czári kegyencz a
Czárszkóje Zélotól Szent-Pétervárig az utczán vadászott végig s a
vadászat alatt minden urasági hintónak, járműnek, társzekereknek, sőt
maguknak a postakocsiknak is meg kellett állni s várni addig, míg a
herczegi vadászatnak az utczán vége lett. Ez a jelenet eltartott egy
óráig. (Les mystéres de la Russie, par Fréderic Lacroix.)
3. _Hadjárat egy asszony ellen. Az orosz és lengyel titkos társulatok._
Neveik, czéljaik, működésük, a tagok fölvételi módja leirva
körülményesen Crusenstolpe «Der russische Hof» művében V. kötet.
4… _Két zenészeti irány harcza az orosz udvarnál_ Cimerosa, Pæsiello,
Salvini Fernando Cortez szerzője és Rossini között, egy orosz udvarhölgy
magánlevelében leirva 1824-ből, Dupré de Saint Maure «Meurs russe»
művében, I. kötet.
5… _Demidecemvirek._ Pál czár idejében minden orosz nemes tartozott
valami katonai tisztet viselni, csupán tíz fiatal embernek volt
megengedve, hogy a polgári osztályt képviseljék; ezek az udvari
levéltárban lettek alkalmazva s ott régi okiratok másolásával
foglalkoztak. Gúnynévvel «demidecemvirek»-nek hívta őket a társaság.
Ezek között volt Turgenyeff Miklós mint húsz éves ifju. Ő hozta hírül
Pál czár halálát a többi kilencz társnak, a mire azonnal szétfutott
mindenki s nem másolt több ócska okiratot; csupán a hirmondó maga, ki
elsőrendű történetiró lett később, elbeszélésünk korszakában.
6. _Az orosz szinészet_ 1824-ben. Saint Maure azt írja, hogy az orosz
szinházaknál a füttyöt a sziszegéssel szokták helyettesíteni. Azon
időben minden nagy földesúr tartott szinháztársulatot; egy különösen oly
leleményes volt, hogy ugyanazokkal a jobbágyaival reggel a szent misén
énekeltette a chorust, délben muzsikáltatott az ebéd felett s este
eljátszatta velük a «Les precieuses ridicules»-t s mind a három
minőségben megfeleltek a – parancsolatnak.
7. _A zöld könyv. Hannibál vére folyt Puskin ereiben._ Igen is
Hannibálé, de nem a carthagói vezéré, hanem egy felszabadult
északamerikai néger herczegé, a kinek Hannibál volt a neve s ki
Puskinnak valamelyik nagyanyját nőül vette. A regényben amúgy szebben
hangzik. (V. ö. Puskin életrajza Bodenstedttől.)
8. _Jakuskin._ Rylejeff azzal fenyegette Jakuskint (más néven
Jakubovicsot), hogy rögtön lelövi, ha le nem tesz a czár élete elleni
merényletről, ott az összeesküvők gyülésében. V. ö. Crusenstolpe, der
russische Hof.
9… _Krizsanovszki tiltakozása_ a gyilkossági kisérlet ellen a lengyelek
nevében. – Ugyanott.
10… _Pestel terve_, a czári családnak Amerikába szállítása iránt. –
Ugyanott.
11. _Az általános respublika tervezete apró önálló országokkal._
Ugyanott.
12… «_Un président sans phrase._» Csupán e négy szót hallhatta meg a
betoppanó kém. S ez elég volt arra, hogy Turgenyeff Miklóst, ki
külföldre menekült, fej- és jószágvesztésre itéljék. E hírre az egyik
testvére azonnal szívszélhüdést kapott és meghalt. A másik testvére
pedig utána sietett s megosztá a vagyonát a száműzött testvérrel, nem
törődve az udvar haragjával. Ez volt Turgenyeff Ivánnak, a világhírű
szabadelvű regényirónak az atyja. (Az 1825. forradalom áldozatainak
felségsértési pöréből.)
13… _Három napi teljes sajtószabadság Oroszországban._ «La censure»,
Dupré de Saint Maure művében.