Nyáronn nagyon kényëss a varnyú, csirkehússal, mivel él, oszt hogyha
mëlláttya az útyi micsodát, csak aszongya: Ka-ka! Ka-ka!
De télënn, mikor egészenn sëmmitlen, fëlkeresi a szántófődekënn a
ganajrakást, belevágja az órát, oszt aszongya: Ko-lács! Ko-lács![80]
Illyen az embër akkurát, mint a varnyú!
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Néhai édes Atyámtól. Lejegyzés ideje:
1902. január._