Ëcczër a légy mëg a bóha elindútak világot próbányi.
Azt kérdëzi a bóha a légytű:
– Hallod-ë, pajtás! mé van nekëd olyan nagy külűszëmed?
Aszongya a légy:
– Hát azé, hogy mikor a kopasz embër fejire szállok, mëgcsípom, oszt ő
haragjába engëm agyonn akar ütynyi, de nem engëm, ha a fejit ütyi mëg,
azonn én olyan jóézűt nevetëk, hogy kidűlled a szëmem is. A sok
nevetéstű van nekëm nagy szëmem!
Ezënn még a bóha is nevetëtt.
Akkor aszongya a légy:
– Hát nekëd, pajtás! mé olyan görbe a hátad?
Aszongya a bóha:
– Hát bíz acs csak attú van, hé! mer én a letnehezebb embërt is fël
birom emelnyi. Ezt tëszi a sok emelgetés!
A légy ezënn olyant nevetëtt, hogy a szëmi méj jobban kidülledt.
_Gyöngyös, Heves vármegye. Emlékezetből. Lejegyzés ideje: 1903.
augusztus._