Akkor Hajnal kért ëgy pohár bort, felit kiitta, beletëtte az egyik
gyűrőt, oszt odakűtte a letidősebb királyánnak. Ám mihent mëllátta a
gyürőt, ríva fakadt.
Másik pohár bort kért, abba is beletette a gyűrőt, odakűtte azt mëg a
közepsőnek. Az is ríva fakatt.
Harmagyik pohárral is kért, abba mëg elkűtte a gyűrőt a letfiatalabbnak.
Az nem fakatt ríva, ha fëlát, oszt aszonta:
»Të mëntëtté mëg bennünköt, gyere, csókolly mëg!«
Csak nagyot nézëtt mindënki.
Ekkor Hajnal lëvette a kódisruhát, alatta vót a gyémántruha, a kit a vak
embër adott neki, mëgösmerték, oszt nagyon mëgörűtek.
De Este mëg Éfé szëpëgëtt, hogy mi lëssz most velëk? De Hajnal nem
bántotta őköt, mëbbocsátott nekik.
Másnap kezte a letkisebb királyánynyal a lagziját, hét napig tartott a
mulaccság, a boldogságok mëg, ha mém mën nem haltak, tán még a mai szent
napig is tart.
_Besenyőtelek, Heves vármegye. Szalay János parasztembertől. Följegyzés
ideje: 1903. nov._