»Hát a lábam szára!«
»Ennye! ha tuttam vóna, hogy ilyen jó az embërhús, mëgëttelek vóna! De
má nem bántolak, ereggy Isten hírivel!«
Hajnal nemsoká hazaért. Otthon – má mint a kiráná – át a lagzi.
Fëlőtözött kódúsnak, rongyos ruhába, oszt bemënt a konyhába.
Nem ösmerte mëg sënki, hogyím kódúsruhába vót, mëg móta nem látták mán
őt?!
Ëcczër a hogy odbe mulatoznak, elkezgyi ő is: »Uraim! szabad-ë nekem ëgy
szót szónyi!?«