E gyüjteményt a többitől leginkább az különbözteti meg, hogy a benne
közölt 88 mese közül 65 egyetlenegy faluból, a hevesmegyei
Besenyőtelekről való. Palócz területről ugyan eddig sem voltunk
népköltési termékek, kivált mesék hijával;[1] de ennyit együtt és pedig
a nagyobb részét egy falunak szűkebb ethnikai területéről, még egyetlen
akár palócz, akár másvidéki gyüjtésünk sem hordott össze. E tekintetben
könyvünk bizvást a franczia _Cosquin Manó_ lotharingii meséi[2] mellé
állítható, melyek eddig párjukat ritkították az egész világ
meseirodalmában azzal, hogy szintén egy helységből, a Meuse-département
Montiers-sur-Saulx nevű járási székhelyéből kerültek elő.
_B. Nagy János_, e jelen kötetben közölt mesék feljegyzője, e sorok
írójának buzdítására és útmutatásai szerint fogott gyüjtéséhez, a melyet
a népköltés egyéb termékeire, kivált dalok- és balladákra is
kiterjesztett; de ezekből nem sikerült egy maroknyi, részben csekélyebb
értékű változatnál többet az átkutatott szűkebb területen
felszedegetnie. Annál dúsabb volt aratása a népmese mezején, még pedig
nem csupán a mennyiség, hanem a minőség tekintetében is, mert az itt
közölt változatok az eddigi gyüjteményekből ismert témákat is újabb
érdekes vonásokkal egészítik ki; ezek mellett pedig néhány, eddig még
egyáltalán feljegyzésre sem került témával is gyarapítják a magyar
mesekincset.
Meséinek előadásában szerencsés középúton jár a közlő a stenographiai
vagy épenséggel phonographiai hűségű pillanatfölvétel és a szabadon
stilizáló modor között. Amaz tűnő-múló, laza szerkezetével teljesen a
mesemondónak nem csak egyénről-egyénre, de még alkalomról-alkalomra is
változó hangulatától és szeszélyétől teszi függővé a feljegyzést; emez
meg, sokszor a legjobb szándéktól vezéreltetve is, olyan önkényes
változtatásokat tesz a mesének nem csupán az előadásán, hanem a
tartalmán is, hogy azt tudományos czélokra teljesen hasznavehetetlenné
simítja és csiszolja.
A kötet végén lévő hasonlító jegyzetekben főkép a magyar párhuzamokra
voltunk tekintettel, s a külföld gazdag mesekincséből csak a könnyebben
hozzáférhető s kivált olyan gyüjteményekre utaltuk itt-ott az olvasót, a
melyeknek jegyzetei révén az összehasonlítás anyaga könnyen
gyarapítható. Teljességről itt úgy sem lehet szó; annak az igazolására
pedig, hogy a mesék elemeiket illetőleg az egész föld kerekségén a
legrégibb ismert idők óta bámulatos egyezést mutatnak, a párhuzamok
rengetegéből vett jellemző szemelvények is elégségesek.
Megjegyezzük még, hogy a könyv imént említett 65 besenyőtelki meséjén
kívüli 23 darabban Eger 12, Tisza-Füred 6, Puszta-Hanyi 3 és
Mező-Tárkány 1 mesével osztoznak. Amint látható, csupa Besenyőtelekhez
elég közel eső palócz terület, ami e meséknek a gyüjtemény zömével
egyező előadásán és sajátos színezetén is eléggé meglátszik.
A többire nézve átadjuk a szót a feljegyzőnek.
_Katona Lajos_