A kisasszony _(nyomatékosan)_: Igen. Mindjárt itt lehet.
Az inas _(még mindig habozik)_.
A kisasszony _(véget akar vetni a habozásnak, döntő cselekedetre akarja
birni)_: Tudja-e, Marci ur, hogy én már nem is akartam idejönni?
Az inas: Nem akart? Miért?
A kisasszony _(egy hirtelen fordulattal, lágyan)_: Sajnálta volna, ha
soha többet nem jöttem volna ide?
Az inas: Bizony, nagyon sajnáltam volna. De miért ne jött volna a
kisasszony?
A kisasszony: Azért… mert nagyon jó ember a nagyságos ur, de én azt
gondoltam… mégse nekem való dolog ez… Ugy is vége lett volna már hamar…
És nem való ez egy szegény lánynak… Nekem magamhoz való ember kell…
Az inas: A bizony. Egy derék, szorgalmas, becsületes ember kellene a
kisasszonynak.