Két napig beteg volt. Egy hétig nem tudott aludni. Még vagy egy hétig
irtózott a csontváztól. A következő héten már nem félt tőle. Még egy hét
mulva megbarátkozott és bizalmaskodott vele. A rákövetkező héten
kinevette. És még egy hét mulva, ha látogatói voltak és koszoruit,
ajándékait megmutatta már, igy szólt:
– A legérdekesebb ajándékom nem ez. A mi felejthetetlen édes poétánk
hozzám irta a szonettjeit és nekem hagyta örökségül a csontvázát. Ott
van a sarokban a függöny mögött.