Lord Dagobert helyet foglalva egy asztalkánál, tanácsot tartott a
pinczérrel, hogy miféle lakomát lehetne csapni húsz frankból?
Lássuk csak! Mi a legkisebb vad, a mi tíz frankért kapható?
– Két veréb.
– Helyes. Süttessen nekem két verebet; de jó vastag szalonnát
piríttasson hozzá.
(Átkozott emlék! Azzal a pirított szalonnával!)
– Miféle ital az, a miből sokat lehet inni öt frankért? (Tortoninál.)
– Egy pohár bokk.
– No, hát egy pohár bokkot. És aztán egy vajas kenyeret.
– Az három frank.
– Marad még önnek borravaló egy louisdorból két frank.
– Köszönöm mylord.
E közben két hölgy telepedett le a szomszéd asztalhoz. Az egyik délczeg,
élte virágában levő delnő volt, a másik éltesebb; olyan társalkodónő
forma. Mind a kettő elegáns öltözetben.
A fiatal hölgy elég fenhangon rendelt meg pástétomot fajdtyuk
suprèmeből.
(Fajdtyuk suprème! Fatális emlékek!)
A pinczér megjegyzé, hogy fajdtyuk suprème pástétomot nem szolgáltatnak
adagonként; hanem csak egészben.
– Úgy volt értve. Aztán egy palaczk Cliquot-t.
S annak a két hölgy magában meg akar felelni.
Lord Dagobert odainté magához a pinczért.
– Ki ez a hölgy a szomszéd asztalnál?
A pinczér nagyot nevetett.
– Ez a hölgy? – Ez a hölgy önnek a felesége, lord Mac-Millan: Lady
Mac-Millan.
A név említésére a hölgy is odatekintett.
– Ah! Lord Dagobert! Milyen véletlen találkozás! Hát mit csinál ön?
– Az utolsó louisdoromat fogyasztom. S akkor aztán készen vagyok a
világgal.
– No, lássa ön, én jobban gazdálkodtam. Én a húszezer fontomat
szerencsés spekulácziókkal felszaporítottam százezer fontra. Most már
visszavonultam s a rentéimből élek. Van nyolczvanezer frank jövedelmem
és semmi adósságom.
– No – adósságom nekem sincs már.
– De igen is van, lord Mac-Millan. Nekem adósom ön még azzal a bizonyos
toaszttal. Tudja ön, mikor kiment megkeresni a pastilles de Bilint?
Megtalálta ön már a gyomormegterhelés elleni lapdacsait?
– Most már semmi szükségem rájuk.
– No, hát most leróhatná ön az adósságát, lord Dagobert: itt a pohár!
Lord Dagobert végig gondolta a dolgot. Itt van egy szép asszony, még
most is nagyon szép, nyolczvanezer frank évi jövedelemmel. Aztán el se
kell venni, mert már meg van. – Fogta magát, otthagyta a két mai verebet
s átült a másik asztalhoz a fajdtyuk pástétom mellé s aztán elmondá a
tartozásban maradt felköszöntőt.
«Ezt a poharat az én kedves feleségem egészségére. Mylady Mac-Millan
cheers!»
… És így lord Mac-Millan másodszor is megnősült – éhségből.